Főkép

A 15:30-as buszon ültem éppen, távolsági „sárga” busz, Pestről Inárcsra. Már előző este bekészítettem új szerzeményemet a hazafelé útra. Táska-kompatibilis méreteinek köszönhetően, hiába lévén szó művészeti albumról, könnyedén „megsétáltattam” a városban, és bár tudom, a busz nem az a közeg, ahol az ember ilyennel „villog” (ezt a buszon tanultam), én bátorkodtam ott átlapozni-olvasgatni. Nem kellett sok idő, lassan kezdte elnyomni a telefonról lejátszott - nem csak az aprócska hangszóró torzítása miatt rossz - muzsikát, a tinédzserek kellőképp hangos, tőmondatokból álló ricsaját és a busz monoton zúgását valami egészen más érzés. És hopp, csak volt távolságibusz mikrokultúra, egy egészen más kultúra szívott magába: Japán ősi kultúrája.

Hokuszairól mindeddig csekélyke ismeretem volt, pedig korábbi tanulmányaim során mindig kíváncsian fordultam a kelet művészete felé. Hokuszai valahogy mégis kimaradt, pusztán az impresszionizmus által kedvelt japanizmus során hallottam róla, és láttam a „festészet öreg bolondjának” munkáit. Örülök, hogy most - legalábbis részben - pótolhattam a hiányosságaimat.

Hokuszai Edóban született 1760 októberében, és igen fiatalon, 14 évesen kezdte művészeti tevékenységét Kacukava Sunsó mesternél. Egy év múlva megjelent első saját színészeket ábrázoló metszetsorozata Sunró néven. 1792-ben Sunsó halálát követően elhagyta a műhelyt, majd később átvette egy másik hanyatlásnak indult Tavaraja műhely vezetését, II. Sori néven. 3 év után vette fel a Hokuszai nevet és elhagyta műhelyét, hogy független festőként dolgozhasson. 1800-ban fametszeteivel sikert aratott, több metszetsorozatot is készített. 1810-ben Taito néven is dolgozott. Amatőr festőknek írt könyvet, foglalkozott tájképfestészettel és megszülettek első mangái is (amik koránt sem azonosak a mai értelemben vett mangákkal).

A 20-as években születtek a Vízesések, a Hidak, a madarakat és virágokat ábrázoló sorozatai, amelyek talán a legismertebb, legjelentősebb alkotásai. Később a Fudzsi harminchat látképe és a Fudzsi száz látképe című sorozat koronázza meg az életművét. Öregkorára egy tűzvészben elpusztult a háza, és legtöbb műve, de ő tovább alkotott (az volt a mottója, hogy minden nap legalább egy képet rajzoljon). 1849-ben, 90 évesen halt meg. Nyughatatlan művész volt, egész életében költözködött. Szerelmese és tisztelője volt a természetnek, úgy rajzolta, ahogy azt ő látta, érezte, nem ahogy anatómiailag helyes volt. Munkáinak csak töredéke látható ma már, részben azért, mert sok elpusztult, részben a magángyűjtők miatt.

Könnyen emészthető albumról van szó, könnyed fogalmazással és gyönyörű minőségű képekkel. Hibának talán csak azt tudnám felhozni (amit ettől a kiadótól megjelent másik albumokban is észrevettem), hogy néha az oldalak alján véget érő szó el van vágva, és gyakran nem a következő oldalon/oldalakon, mert oda esetleg kép kerül. Ez teljesen logikátlan, ráadásul - legalábbis nekem - a kép teljesen elvonja a figyelmet a szövegről. És amikor megtalálom a csonka szó hiányzó részét, sokszor már nem is emlészem, hogy mit is olvastam korábban. Ennyire szűk, szigorú korlát a 80 oldal? Ettől eltekintve persze ez egy igazán élvezhető album, a végén apró összegzéssel a rövidített életrajz és a képek jegyzéke formájában. Külön kis érdekesség lehet a Távol-Kelet szerelmeseinek, és a festészet felé nyitottaknak. Ez egy olyan album, amit igenis el lehet olvasni egyhuzamban, akár egy negyven perces buszút alatt is.

Bekanyarodott a busz az M5-ről Inárcsra, Japán eltűnt, én pedig a vége felé jártam az albumnak. Bár a képeket még csak felszínesen néztem meg. Nem baj, majd otthon. Hokuszai elragadott. Műveinek reprodukciói által egy olyan világba pillanthattam be, amivel érdemes lenne kicsit többet foglalkozni. És nem csak nekem…

Az albumban szereplő képek listája:
Hullámok alatt (1830-1832)
Isikava Komacu II. és Macumoto Kosiro IV. színészek (1791)
Kabuki színház Edóban (1788-1789)
Vidám versikéhez készült surimono (1794-1796)
Óiran és két Furisode-sinzo egy kerítés mellett (1796-1797)
Fahíd a falu mellett (1797)
Az ezeréves teknősbéka (1797)
Taró holdja (1797-1798)
Taj-csen Vang Furen kínai istennő és sárkány Csin-karddal (1798)
Festőműhely a Fudzsi lábánál (1798)
Újév hajnala (1798)
I. felvonás. Részlet a Csúsingura című illusztrált kötetből (1798)
Jelenet „A majom és az íj” című komédiából (1800)
Virágzó szilvafa (1800)
A Fudzsi vén fenyőfával (1802)
Két nő és egy gyermek a tengerparton (1804)
Istenségek és költők (1804)
Országúti teaház vándoroknak (1804)
Fucsu állomás, az Ötvenhárom állomás a tokaidói út mentén című sorozatból (1804)
V. felvonás, részlet a Csúsingura című illusztrált kötetből (1806)
Hét sorsistenség (1810)
Az Eirakuja könyvkiadó részére készült üdvözlőlap (1814)
Tigris a bambuszfák alatt, telihold idején (1816)
Páva a hóban, részlet a jelenetek a mindennapi életből című vázlatkönyvből (1814)
Nő összehajtogatott selyemvégekkel (1817)
Sirabjósi, a Heian udvar színésze (1820)
Selyemövet tartó nő (1808)
Jamauba és Kintoki különféle állatokkal (1814)
A vitéz Oi és Fan Kuai kínai harcos (1820)
Fák és virágok Josinóban (1822)
Intelmek a nők számára (1828)
Ki no Natora és Ótomo no Josio szumóbirkózók (1829)
Tűzijáték Rjógoku fölött és esti szellő (1830)
Kadzsikazava a Kai tartományban, A Fudzsi harminchat látképe sorozatból (1830-1832)
Kék égbolt a Fudzsi fölött, A Fudzsi harminchat látképe sorozatból (1830-1832)
Aojama fenyvesei, A Fudzsi harminchat látképe sorozatból (1830-1832)
Hajnal a Kai tartománybeli Isavában, A Fudzsi harminchat látképe sorozatból (1830-1832)
A Minobu folyó, A Fudzsi harminchat látképe sorozatból (1830-1832)
Kohada Kohedzsi fantomja, a Száz fantomhistória című sorozatból (1831)
A Gotenjama Sinagavánál, a tokaidói út mentén, A Fudzsi harminchat látképe sorozatból
Úszó teknősbékák (1832-1833)
Sólyom és cseresznyevirágok (1832-1833)
Két darumadár havas fenyőágon (1832-1833)
Kagylógyűjtés árapály idején (1832-1834)
Naplemente Jungaiban, a Látképek a Rjúkjú magaslatairól című sorozatból (1833)
Li Bai kínai költő, A kínai és japán költészet kistükre című sorozatból (1833-1834)
Su Dongpo kínai költő, A kínai és japán költészet kistükre című sorozatból (1833-1834)
Bazsarózsák és pillangó (1833-1834)
Írisz és szöcske (1833-1834)
Tengelice és cseresznyefa (1834)
Fáklyás halászat Kai tartományban (1833-1834)
Függőhíd a Gjódó hegyen, Asikaga közelében, A japán tartományok nevezetes hídjai sorozatból (1834)
Függőhídon átkelő földművesek Hida és Ecsu tartományok határában, A japán tartományok nevezetes hídjai sorozatból (1834)
Tudós a Fudzsin, A Fudzsi száz látképe sorozatból (1834-1835)
Arivara no Narihira költő, a Száz költő című sorozatból (1835-1836)
A Simosa tartománybeli Szodegaura, a Hyres tájak ritka látképei sorozatból (1834-1835)
A Simosa tartománybeli Suva tó, a Hyres tájak ritka látképei sorozatból (1834-1835)
Vade Heida Tanegana megöl egy óriáskígyót, a Kína és japán hősei című illusztrált kötetből (1835-1836)
Híres kínai látkép (1840)
Majom (1848)
Öreg tigris a hóban (1849)
A Fudzsi fölött átrepülő sárkány (1849)