FőképEd McBain ezúttal szokatlan módon, párhuzamos történetmeséléssel tálalja fel olvasóinak a soron következő 87-es körzetbéli ügyet.

Soron következőt írok, bár fogalmam sincs, miféle rendszer alapján jelennek meg a sorozat kötetei. Eddig úgy véltem, simán haladunk visszafelé az időben (az utolsó kötettől kiindulva), azonban most ismét megdőlt a koncepcióm.
A jelen kötet ugyebár 1973-as, a vele együtt boltokba került Amikor előtted pusztulnak meg 1960-as (értelemszerűen az eredeti angolszász megjelenésekről beszélek).

Egyfelől nincs kifogásom az eljárás ellen, csak minden cím jelenjen meg magyarul; másfelől meg már látom, hogy amikor végre minden kötet hozzáférhető lesz az anyanyelvemen, kénytelen leszek időrendben végigolvasni az egészet

Mert ugyan minden Ed McBain könyv szóló történet, amit csak a körzet nyomozóinak személye köt össze (no meg az időnként felbukkanó Süket), de a rend őreinek magánélete folyamatosan jelen van, s számtalan, régebbi eseményekre történő utalást találunk bennük, no meg a szereplők is sokat fejlődnek menet közben.

Miként Ed McBain is sokat változott majd ötven év alatt (az első kötet 1956-ban, az utolsó 2005-ben jelent meg), követve a technikai fejlődést, és persze a világ (kivált Amerika) átalakulását.
Időnként még az is előfordult, hogy társadalmi problémákról írt, bár többnyire tapintatosan, gyilkosságok mögé rejtette mondókáját.

Üdv a főnöknek című könyvében máig érvényes aktualitásról van szó, hiszen az amerikai városokra jellemző fiatalkorú bandákkal foglalkozik. A téma akkoriban úgymond ott volt a levegőben - a miértekre most nem térnék ki -, amit többek között számtalan korabeli film is bizonyít (például A Harcosok vagy A 13. rendőrörs ostroma).

Ed McBain távolságtartó módon nem firtatja az okokat, ki miért és hogyan lép be a szervezetbe, egyszerű tényként fogadja el a bandák és bandatagok létét. Dicsőítő hangvételt persze ne is várjuk ebben a zsarucentrikus sorozatban, ellenben gyilkosságokat és az ezzel kapcsolatos nyomozást igen.

A történet formabontó voltát a címben említett bandafőnök, Randall M. Nesbitt vallomása adja, aki a maga akkurátus módján szépen sorban elmagyarázza, mit és miért tettek. No meg - mintegy mellékesen azt is megtudjuk -, miként is működik egy területi alapon szerveződő csoport (a hivatalos kategóriák szerint ezen kívül még iskolai, fosztogató és gengszter, vagy más néven szervezett alvilági bandák ismeretesek).

Az általam eddig olvasott Ed McBain könyvek közül ez bizony alaposan kilóg, mivel az izgalmat nem a nyomozás szolgáltatja, hanem az a feszültség, ami a rendőrség információhiányra épülő cselekedetei és a Jenki Lázadók főnökének döntései (és azok megvalósulása) között van.

Ezúttal lényegtelenek a nyomozói képességek, hiszen a szerencsének most sokkal nagyobb szerepe van, mint bármikor korábban - ettől függetlenül természetesen ennek is ott a helye a többi kötet mellett a könyvespolcon.

Életrajz