FőképCole Porter a múlt század `20-as éveinek Amerikájában az egyik leghíresebb dalszövegírónak és zeneszerzőnek számított.
A dalok népszerűségét és időtlenségét nagyon jól mutatja, hogy még a leghíresebb előadók (Dianne Krall, Dena De Rose, Dianne Reeves stb.) is mind a mai napig szívesen nyúlnak Porter szerzeményeihez.
Kevés olyan jazz örökzöldeket tartalmazó album jelenik meg, amelyiken ne lenne legalább 1-2 a kompozíciói közül.

Sőt, a közelmúltban a német Stockfisch kiadó gondozásában, a The Bassface Swing Trio előadásában egy komplett Porter album jelent meg.
Az idei év őszén pedig a Blue Note kiadó egy olyan lemezt dobott a piacra, melynek Patricia Barber által tolmácsolt repertoárja döntően az amerikai szerző dalaiból áll.

Mivel Barber hazánkban is nagyon ismert és népszerű, csak néhány gondolatot szeretnék írni róla.
1956-ban született Chicago-ban, zenész családban: papája, Floyd „Shim” Barber az egyik alapító tagja volt a Glenn Miller Band-nek.
A rendkívül inspiráló szülői háttér ellenére Barber karrierje viszonylag lassan indult el. Első lemezét, a Spiltet 33 éves korában készítette, amelyet a szakma és a közönség is figyelemre méltó kezdetnek nevezett.

A bemutatkozó korongot a Distortion of Love követte - különösebb visszhang nélkül - 1992-ben. Az igazán nagy áttörést a két évvel később megjelent Café Blue hozta, amelyet mind a mai napig alapműként tartanak számon.
Az 1998-as Modern Cole valami tovább vezető, fejlődő tendenciát mutat a zeneszerzésben és az éneklésben egyaránt, még a referenciának számító Café Blue-hoz képest is.

Jöttek szépen egymás után a lemezek: a Campanion, a Nightclub, a Verse, az A Fortnight In France (élő), a France 2004 (élő), a Mythologies és a The Cole Porter Mix. De, egyik sem tudta felülmúlni az említett két - rendkívül erősre sikeredett - korongot.

Az énekesnő a maga utánozhatatlan cool stílusában adja elő az amerikai „slágergyáros” szerzeményeit. Utoljára 2000-ben, Nightclub címmel hallhattunk Barbertől örökzöldekre épülő produkciót.
Az énekes-zongorista ismét egy csokor örökzölddel áll a publikum elé. A dalok díszítéséért a remek szaxofonos, Chris Potter felel, akinek hatalmas szerepe van a sikerben. A kétkedők hallgassák meg Potter játékát a „Still of the night”-ban.

Neal Alger olykor Wes Montgomery-re, olykor Lagrene-ra, olykor Frisellre emlékeztető fáradhatatlan gitárjátéka puhítja, finomítja az alapot. Barber és a muzsikusai között az összhang mentes mindenféle mesterkéltségtől, nagyon jól együttműködnek a magával ragadó instrumentális hangzás szövetének megalkotásában.

Az énekesnő mindig megemlíti a kedvenc szerzői között Porter nevét. Ennek a különös vonzalomnak a bizonyítéka az most bemutatott album is. Az énekesnő három saját szerzeménye teljes harmóniában él együtt a repertoárba került 10 Porter művel.

Barber ezúttal sem téved: összetéveszthetetlen egyénisége átsüt a dalokon, erőteljes és karizmatikus. Nem áll szándékában önmagán változtatni. Sőt, egyszer azt mondta, hogyha megpróbálkozna a közízléshez közelebb álló zenével, az biztosan nem volna elég kreatív számára és az a zene igazából nem ő lenne. Higgyünk neki…

Az együttes tagjai:
Patricia Barber - pianínó és ének
Chris Potter - tenor szaxofon
Neal Alger - akusztikus és elektromos gitár
Michael Arnopol - nagybőgő
Eric Montzka - dobok és ütősök
Nate Smith - dobok és ütősök

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Easy To Love
2. Late Afternoon And you
3. I Get a Kick Out Of You
4. You`re The Top
5. Just One Of Those Things
6. Snow
7. C`est Magnifique
8. Get Out Of Town
9. I Concentrate On You
10. In The Still Of The Night
11. What Is This Things Called Love?
12. Miss Otis Regrets
13. The New Year`s Eve Song

Diszkográfia:
Split (1989)
Distortion of Love (1992)
Cafe Blue (1994)
Modern Cool (1998)
Companion (1999)
Nightclub (2000)
Verse (2002)
Live: A Fortnight In France (2004)
Live: France 2004 DVD (2005) koncert
Mythologies (2006) koncert
The Cole Porter Mix (2008) koncert