FőképNéha nehéz eldönteni, miféle zenét hallgatunk. Ez a helyzet Szabados György műveivel is. Szerzeményeiben a kortárs zene arzenáljából kiválasztott eszközök éppúgy megtalálhatók, ahogy a jazzes improvizáció, mindez pedig valamiféle őseredeti magyarsággal telítődik meg, hogy a végeredmény rendkívüli erejű, mással össze nem téveszthető muzsika legyen.

A „Harangok” a minimalizmus makacs, bővítő ismételgetésével idézi fel a cím sugallta, döngő, fázis-eltolódásos ritmusképleteket, a magas regiszterekben megszólaló, már-már fantáziaszerű, improvizált futamok és motívumok pedig hol csengettyűkre, hol énekre emlékeztetnek.

A „Zarándokút” egyetlen, népdalszerű motívumból fejlődik ki fokozatosan, míg az összhangzatok és ellenpont-technikák mindenekelőtt az európai jazz jegyeit viselik magukon. A darab maga valóban szellemi, lelki utazás egy misztikum övezte cél felé, ezért még az elsőre zaklatottnak tetsző részeket is egyfajta meditatív hangulat hatja át.

A többi kompozícióhoz képest rövid „Üzenet” néhány visszatérő motívummal való játszadozás, amolyan huszonegyedik századi, sűrített, miniatűr Musikalisches Opfer vagy fúga művészete.
Az értelmezés, a megfejtés nyilvánvalóan mindenkinek magánügye marad, és valószínűleg minden újabb meghallgatáskor mást üzen a darab.

Az „Aracs” szikár, lecsupaszított témái talán a pusztában egymagában álló kolostortemplom romos falait hivatottak megidézni. Az azonban egyértelmű, hogy a minimalista, orgonapontszerű egyhangismétlés a merengést, a kontemplációt segíti elő.
A sok helyütt a rögtönzés érzetét keltő, tempósabb második rész egyfajta elragadtatás kifejezője lehet.

A „Boldogasszony földje” szaggatottságukban is gyönyörű motívumok romantikusan érzelemteli kidolgozása. Az atmoszféra ismét csak az elmélkedésé, az eltűnődésé, az állandó ismétlések és a töredezettség miatt némileg nosztalgikusnak ható aláfestéssel.

Aztán a „Fohász” elején és végén végleg elcsendesül minden, csupán a transzcendencia marad. Egyes motívumok itt is makacsul ismétlődnek, ám minden megszólaláskor mást és másképp mondanak.
Az énekszerű előadásban megszólaló kompozíció egyetlen, elnyújtott sóhaj, a középrészben a nem evilági utáni vágyódás örvényével.

A Bells (The land of Boldogasszony) | Boldogasszony földje (Harangok) számomra tehát egyértelműen modern programzene, de bármiféle belemagyarázás nélkül is, önmagában, puszta zeneként ugyanúgy élvezetes.

Előadó:
Szabados György - zongora

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Bells / Harangok
2. Pilgrimage / Zarándokút
3. Message / Üzenet
4. Aracs
5. The land of Boldogasszony / Boldogasszony földje
6. Supplication / Fohász

Diszkográfia:
Adyton (1982)
Szabraxtondos (1984)
Elfelejtett énekek (1992)
A szent főnixmadár dürrögései (1997)
Idő-zene (1997)
Jelenés (1998)
Time Flies (1998)
Az esküvő (2001)
Boldogasszony földje (Harangok) (2008)