FőképDennis Lehane őstehetség. Pont. Erről már a magyar olvasóközönség is meggyőződhetett, illetve győződhet meg folyamatosan 2004-től, amikor is az Agave Könyvek kiadta a Titokzatos folyót.
Ezt követte nálunk a Vihar-sziget, majd tavaly az író első regénye, a Kenzie-Gennaro sorozat nyitó kötete, az Egy pohárral a háború előtt.

Aki mindhárom könyvet olvasta, már levonhatta magának azt az egyértelmű következtetést, hogy Lehane nem írja le kétszer ugyanazt, nem ismétli önmagát. Idén látott napvilágot a sorozat második része, Sötétség, fogd meg a kezem címmel, mely csak megerősíti az iménti elméletet.

Kenzie és Gennaro ezúttal egy pszichiáter fiának védelmét vállalják el, és már ekkor tudják, hogy nem lesz könnyű dolguk.
A könyörtelen módszereiről és különösen erőszakos tagjairól híres ír maffia is képbe kerül, ám ez még mind semmi ahhoz képest, amire hamarosan fény derül.

A nyomozópáros valami olyasmibe csöppen, ami már túl veszélyes, túl durva, túl beteges ahhoz, hogy csupán ketten folytassák a játszmát.
Sötét árnyak és őrült sorozatgyilkosok kerülnek elő a múlt homályából, hogy könyörtelenül befúrják magukat a jelenbe, és senkit sem kímélve tomboljanak tovább…

A hangulat valami eszetlenül nyomasztó, csak A bárányok hallgatnak fojtogató légkörével tudom összehasonlítani, bár talán ezt nem is kéne.
Az írói stílus mindvégig sziporkázó: a tökéletes koktélt izgalmas és pörgős cselekmény, néhol gyomorforgató részletek, árnyalt karakterek, jókor csattanó fekete humor és szépirodalmi szintre törő leírások, múltba révedések egyvelege adja, és a különleges keverék minden egyes adaléka (bármily kontrasztosak is együtt) tökéletesen megfér egymás mellett.

Aminek külön örültem, hogy ebben a regényben a párost segítő Bubba Rogowski is több és komolyabb szerepet kapott, mint az előző részben, és bizony van is mit megcsillogtatnia félig-meddig őrült, szadista énjéből.
Valóságos, háromdimenziós figura, akit furcsamód könnyen meg lehet szeretni, de azért valahogy mégsem vágynánk vele összefutni az utcán.

„…amikor Bejrútban szolgáltam, golyók nélküli puskákat kaptunk. Na ez Jack. Egy golyók nélküli puska. Én meg az elborult agyú síita muszlim állat vagyok, aki a bombákkal megrakott teherautójával a nagykövetsége körül köröz. Én vagyok a halál. És Jack túl beszari ahhoz, hogy a halállal szarozzon.“ - Na ez Bubba…

A Sötétség, fogd meg a kezem az a könyv, amellyel Dennis Lehane megelőzte nálam még Lawrence Blockot is, aki pedig mindeddig egy hajszállal előrébb járt képzeletbeli listámon. Ez az a könyv, amelyre tízből tizenegy pontot adok: zseniális és iszonyat erős.

Részlet a regényből