FőképBrian Blade és követői utoljára ezredfordulós lemezükkel (Perceptual) jártak nálam, és bár akkor nem szerelmesedtem bele zenéjükbe, az már akkor nyilvánvaló vált számomra, hogy remek muzsikusok, akik tudják, mi a jazz, és saját szerzeményeikben ezt egyénien adják elő.

Az eltelt évek alatt történt egy váltás (otthagyták a Blue Note kiadót), de lényegében ugyanazok a zenészek gyűltek össze ezúttal is, mint nyolc évvel korábban (kivéve Dave Easley gitárost, az ő helye most üresen is maradt).
A zene sem változott, talán egy fokkal kifinomultabbá vált. Brian és Jon nagyjából fele-fele arányban (5:4) jegyzik a lemezt.

Alapvetően hangszeres számokról van szó, ahol az ének és szöveg nem segíti a befogadást, igaz, cserébe viszont nem vonja el a figyelmet a zenéről. Márpedig az új lemeznél ez fokozottan érvényes.

Ugyanis nincsenek a hagyományos értelemben vett slágerek a lemezen, és fülbemászó dallamok sem segítik a befogadást.
Nincsenek élettől duzzadó, lehengerlően áradó számok, egyik végtagunk sem követi ütemes mozgással a ritmust - itt csupán a nagybetűs művészet ténykedik, a maga öntörvényű, cizellált formájában.

A zene összhatásában modern jazz, amin ugyan érződik a tagok egyénisége, egymástól eltérő érdeklődése, megszólalásában mégis kerek az egész, senki sem magasodik a többiek fölé, miközben minden tisztán, markánsan szól, az improvizációk tiszteletre méltó módon csak fokozzák ezt a hatást.
Végig olyan érzésem volt, hogy igen, itt valódi zenészek gyűltek össze, tisztelve egymást, hogy közösen alkossanak valami maradandót és szépet. Sikerrel.

Ha röviden kívánom megragadni a lényeget, akkor talán a szokatlan hangzású, éretten laza címke fedi legjobban a hatos ténykedését. Laza, mert a produkción nem érződik az erőlködés, mintha magától, belülről fakadna a zene, könnyedén árad belőlük.
Miközben egy pillanatra sem kétséges, nem kezdők ülnek a hangszerek mögött, érződik az a technikai tudás, ami lehetővé teszi a különféle stílusok finom, már-már utalásszerű felhasználását, átformálását.

Ennek köszönhetően a visszafogottan eleven album változatos hangvételű szerzeményekkel örvendezteti meg a hallgatót, de a különféle beütések (blues, country) ellenére sem válik crossover zenévé, megmarad tiszta jazznek.

A végére egy kérdésem maradt csupán: ugye nem kell újra nyolc évet várni a következő Brian Blade & The Fellowship Band lemezre?

Az együttes tagjai:
Brian Blade - dob
Jon Cowhred - zongora, Moog, vurlitzer,
Kurt Rosenwinkel - gitár
Myron Walden - altszaxofon, klarinét
Melvin Butler - tenorszaxofon
Christopher Thomas - basszus

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Rubylou`s Lullaby
2. Return Of The Prodigal Son
3. Stoner Hill
4. Season Of Changes
5. Most Precious One
6. Most Precious One (Prodigy)
7. Improvisation
8. Alpha And Omega
9. Omni

Diszkográfia:
Brian Blade Fellowship (1998)
Perceptual (2000)
Friendly Travelers (2007)
Season of Change (2008)