Főkép

Általánosságban nem szeretem Laurell K. Hamilton könyveit. Túlírtak, erotikával feleslegesen telítettek, s akkor még nem beszéltem a morális kérdésekről, no meg a hiányzó tizennyolcas karikákról. Ezért aztán az utóbbi években tisztes távolból szemlélem a rendre megjelenő folytatásokat - és ez így van jól.

Életrajzában viszont már korábban kiszúrtam, hogy pályafutásának elején Ravenloft regényt is írt, s ettől kezdve számomra már csak idő kérdése volt, hogy számottevő hazai sikerei után mikor jelenik meg ez a műve is magyarul.

Ravenloft ködök övezte birtokairól, urairól, rémségeiről, sajátosságairól hosszasan mesélhetnék, de úgy vélem, akik egy kicsit is jártasak az AD&D világaiban, azok számára ez felesleges, akik pedig nem is hallottak róla, nos, számukra kevés lenne az egy-két oldalas összefoglaló. Legyen annyi elég mindenkinek, hogy ezúttal egy meglévő, fontosabb alakjaiban már kidolgozott, szabályaiban kötött világról van szó, amelyhez az idők során számos regényt írtak - hasonló megfontolásból, mint például a Shadowrun szerepjátékhoz.

A magyarul megjelent hét (most már nyolc) cím között van jó, és van felejthető, az biztos, hogy annak idején kimondottan tetszett A Fekete Rózsa lovagja, A Holtak tánca és persze A ködök vámpírja.

Mindez azért fontos ismérv, mivel Hamilton ezúttal nem saját kútfőből alkotott, hanem a már meglévő, szabott keretek között kellett alkotnia, úgy, hogy azért valami újat is tegyen hozzá a korábban megjelentekhez.

A bértollnokok többsége ezen a piacon (felkérésre írnak könyveket meglévő sorozatokhoz, világokhoz) ténykedik, ahol nem szükséges a kiemelkedő kreativitás, elég, ha írni tud az ember. Ez persze némileg túlzás, de mivel számos negatív tapasztalatom van ezen a téren (például az ugyanahhoz a játékrendszerhez tartozó Dragonlance és Forgotten Realms könyvek között van pár kimondottan gyenge darab).

Számomra meglepő módon Hamilton egészen jól boldogult. A főszereplő egy fiatal leányzó, aki bimbózó szépségen kívül bimbózó varázserővel rendelkezik, ami Kartakass átokverte földjén inkább ijesztő, mint biztató fejlemény. A történet kellőképpen igazodik Ravenloft mosolytalan világához, nincs benne szex vagy erotika, a befejezés pedig pontosan olyan, amilyennek lennie kell ebben a környezetben.

Csak sajnálni tudom, hogy Hamilton nem ebbe az irányba fejlődött tovább az évek során, hanem elmerült Anita Blake perverzióiban (mert ami manapság történik a sorozatban, az szerintem már az).

Horror és Ravenloft kedvelőknek ajánlott, hamiltonistáknak szintén - lássák a különbséget.

Részlet a regényéből

 

A szerző életrajza