Főkép

Bár nem ez az első megjelenése a magyar könyvkiadásban, Elmore Leonard nevét a hazai olvasók inkább az A-kategóriás filmadaptációk kapcsán ismerhetik: a Szóljatok a köpcösnek!, a Chili Palmerék sorsát tovább szövő Csak lazán, illetve a Mint a kámfor (ami könyvformában Mint a szamár szürke ködben címen jelent meg nálunk) szerzője ugyanaz a 82 éves fickó, akit a kortárs bűnügyi irodalom egyik kulcsfigurájaként tartanak számon.

A veterán szerző western-történetek írása után váltott át az alvilágot sajátos szemszögből bemutató regényeire, hogy aztán ezen a területen szerezzen elévülhetetlen érdemeket; a tekintélyes életmű tehát jó lehetőséget kínál a krimiklub.hu kiadónak, hogy egy Leonard-sorozatba fogva minőségi darabokkal gazdagítsa a hazai kínálatot.

Az 1985-ös Glancban egy Vincent Mora nevű miami rendőr mellé szegődhetünk, akit Puerto Rico-i betegszabadsága után Atlantic Citybe szólít a kötelesség: egy prostituált halálának ügyében kezd nyomozni. A válaszok keresése közben pedig megismerjük a helyi csillogó-villogó, sétányok és kaszinók által meghatározott művilágot.

A sok filmből ismerős, könnyen elképzelhető közeg persze megfelel a hozzá fűződő elvárásoknak: vasalt öltönyös és kevésbé igényes gengszterek, énekesnők, prostik és szerencsejáték-függők népesítik be, így a rendőri érvényesülés itt nem elsősorban éles logikát, hanem állhatatosságot és használható kapcsolatokat igényel.

A nyüzsgő, emberektől és eseményektől zsúfolt világhoz illeszkedve Leonard sem hagyományos nyomozástörténetet ad elő: Vincent akciója egy ilyen helyszínen nem bír akkora jelentőséggel, hogy csak erről szóljon a sztori.

Az író inkább a rá jellemző pezsgő, sokszereplős formát választja, és bár szinte végig (különben nem túl emlékezetes) zsaru-figurájával marad, bemutat nekünk jó néhány, a közegtől elvárható karaktert, köztük a bosszúszomjas, kisstílű Teddy Magyk beteg alakját.

A regény a ráérős, de nem unalmas felvezetés után sem kapcsol észveszejtő tempóba, a népes palettának köszönhetően jórészt a folyamatos dumálás uralja a könyvet, és Leonard nem is hazudtolja meg hírnevét.

A Detroit Dickenseként is aposztrofált írót ugyanis főleg kivételesen eltalált párbeszédeiért szokták dicsőíteni. Leonard a tökéletesen életszerű, rengeteg szlenggel előadott dialógokat a közegnek és a figuráknak megfelelő lazasággal vezeti elő, az ő esetében tehát a humoros, iróniától sem mentes stílus adja el a regényt a történet helyett.

A Glanc így szerencsés választás a kiadótól a szerző bevezetésére, és aki a klasszikus krimik mellett-helyett egy hangulatfestő, a szó szoros értelmében dumálós könyvre (is) kíváncsi, az nehezen csalódhat.