FőképGiuseppe Tornatore hosszú idő után ismét „vegytisztán” olasz filmet készített - Az óceánjáró zongorista legendája és a Malena ugyanis jól észrevehetően magukon hordozták a hollywoodiság stigmáját, amennyiben romantikus-grandiózus cselekményük és könnyedebb történetvezetésük inkább az amerikai filmkészítési szokásokat tükrözte.

Az ismeretlen azonban mélyen, összetetten európai mozi. Tornatore persze ebben sem tesz semmi olyasmit, amit eddig már ne tett volna. Tizedik rendezésében sem próbál meg művészieskedő vagy önkényesen pózoló lenni, nem fogalmaz meg súlyos vezérelveket, csak szórakoztat.

Voltaképpen ezúttal még messzebbre sodródott a műfaji filmektől. Az ismeretlen pszichotikus melodráma-thriller, amelynek főhőse, Irena (Kseniya Rappoport) egy boldogabb jövő reményében érkezik Ukrajnából Olaszországba.
A 32 éves fiatal nő takarítóként vállal munkát az Adacher családnál, és bizalmasukként egyre közelebb férkőzik lányukhoz, Teához (Clara Dossena), és kapcsolatukat szinte már családias gyengédség jellemzi, amikor Irena múltjának súlyos árnya reájuk zuhan.

Rozsda (Michele Placido), a bestiális strici felbukkanása mindnyájuk életét kizökkenti, és Irena, aki tragédiákkal tűzdelt múltjával végképp szakítani kíván, felkészül az egykori lélektelen munkaadójával való végső leszámolásra is.

Persze a mozi mindennél sokkal többet kínál, nem csupán intelligens forgatókönyvből táplálkozó „csúcsthriller”, bár Tornatore felvonultatja a műfaj minden „európaias” kellékét. A feszes tempóban csalinkázó kálváriatörténetet a rendezőnek sikerül valódi, cukormáztól megtisztított drámába oltania.

A cselekményt nagyszerű szüzsé támasztja alá, amely egészen a film utolsó egynegyedéig bírja szuflával. Eddig a különleges időszerkezet (a két idősík, múlt és jelen gondolati egymásra rakódása), a főszereplő homályban hagyott indítékai, a melankolikus alaphangulat és a Tea-Irina kapcsolat fejleményei székhez láncolják a nézőt.

A zárlat azonban túlságosan hosszan hömpölyög: Tornatore meg akar mutatni mindent, és a főkonfliktus megoldása után feleslegesen dramatizál, önkényesen nyújtja el a dramaturgiát az erőltetett sziruposság irányába, akkora büntetést róva ezáltal Irenára, amelyet motivációi és szenvedéstörténete alapján nem is érdemelne.
Hiába, az idő Tornatore felett sem múlt el nyomtalanul, talán ő is veszített kissé frissességéből.

Természetesen mindez nem vonatkozik a stilisztikára, amelynek terén Tornatore is megújult: ügyes snittek, leleményesen felhasznált flashbackek, a főhős személyes tragédiáját igen érzékletesen aládúcoló időugrások tarkítják a dramaturgiát.
Mindezen kronológiai „intermezzók” az embertelen megaláztatások és a vérrel átitatott brutalitás képi borzadályán hullámzanak, és mindez már a korral lépést tartó Tornatore új érdeme, aki a fiatalabb rendezőgenerációkat megszégyenítő kreativitással alkalmazkodik a zsáner még mindig divatos formanyelvéhez.

Ami Irenát illeti, az ő karaktere élteti a misztikus homályt, amely végigvonul a cselekmény gerincén: természetrajza és pokoljárása lépcsőzetesen bomlik ki előttünk, ám még a vége-főcím alatt sem érezzük azt, hogy a megkínzott, nemes lelkű főhős szívfacsaró melodrámáját izgultuk volna végig.
Irena jó emberként indul, ám a fájdalom és a meghasonlottság őt is megszállottá és kérlelhetetlenné edzi, erkölcsi „bukása” azonban nem teszi előttünk kegyvesztetté.

Kseniya Rappoport emlékezetesen alakítja a végzete elől menekülő főhősnőt, míg Michele Placido, A Polip Cattani felügyelője Rozsda, a vadállat strici szerepében bravúrozik.

Bizton állíthatjuk, hogy Tornatore ismét valóban „csak” szórakoztatott. Alaptémája most nem változott, eszközei és megközelítése viszont igen.
Az ismeretlen nem lett filmtörténeti mérföldkő, mégis minden perce képes megbilincselni és magával sodorni – nem utolsósorban Ennio Morricone zenéjének köszönhetően, aki képes a képi intenzitást megfelelően aláfesteni műveivel.

A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (DD 5.1), magyar (DD 2.0), olasz (DD 2.0)
Kép: 2,35:1 (16:9)
Felirat: magyar

Extrák:
Előzetesek - Mozielőzetes
DVD ajánló(k) - A Szaturnusz gyűrűjében, Este, Az utolsó légió, P.S. I Love You