FőképLelki szemeimmel látom a jelenetet: szépreményű írók hordája ihletre várva tanácstalanul bóklászik a Parnasszus árnyékában, ekkor előlép Orson Scott Card, és kitár egy ajtót. Mögötte a Teremtő Alvin sorozat terpeszkedik, ami érdekes egyvelege a Napóleoni háborúk idején játszódó történelmi regénynek és a fantasynek.

A tömeg felhördül, és klaviatúráját szorongatva tolong befelé, hogy vegyes minőségű irományaikkal learassák az újdonság varázsának babérjait, majd távozzanak egy másik kijáraton új célok felé.
Hordalékként csupán a megveszekedett tehetségtelenek maradnak hátra, és azon kevesek, akik Card ötletéhez érdemben hozzátesznek.

Ez utóbbi csoportba tartozik a Napóleonnal kacérkodó Naomi Novik is , csak ő a történések súlypontját nem Amerikába, hanem Európába helyezi.
Oda, ahol a „valós” világban Sharpe harcol a franciák ellen. Mostantól nincs egyedül, elvégre ezen a kitalált fronton bajtársai szintén a császár ellen küzdenek.

Szóval időben valahol az ezernyolcszázas évek elején járunk, amikor a valósággal egyezően az angoloknak ebben a képzeletbeli alternatív világban sem áll túl jól a szénájuk.
Napóleonnak szárazföldön egyértelműen nincs vetélytársa; a tengereken a Nelson admirális vezette flotta ugyan garantálja a brit fölényt, ez azonban rendre eltűnik, amikor felbukkannak a francia sárkánykötelékek.

Merthogy Novik világában sárkányok repülnek az égen, és ezek a kellőképpen nagytermetű bestiák ráadásul okosak és értelmesek – ahogy az a népmesékben meg van írva.

A világban sokfelé még vadon is előfordulnak, de a civilizált országokban már tudatosan tenyésztik és főként hadi célokra használják őket. A briteknek kevés vérvonal áll rendelkezésükre, és bizony mennyiségileg is alulmaradnak ellenfeleikkel szemben.

Egyszóval javában zajlik a háború, amikor megismerjük hősünket, az angol arisztokrata család sokadik gyermekeként született John Laurence-t, őfelsége hajóskapitányát. Tiszttársaihoz képest „felvilágosult” nézetekkel rendelkezik (ez a nyitottság később még jól jön), bírja emberei tiszteletét, magánéletében pedig házasságon töri a fejét.
A sors azonban közbeszól, és feleség helyett egy sárkány lesz fontos számára.

A regény MINDENT elmesél, amit a sárkányok születéséről, neveléséről, képzéséről tudni kell, továbbá a társadalom hozzájuk való viszonyát is megismerjük.
Ami valljuk be eléggé kettős, mivel egyrészt mindenki tudja mekkora szükség van rájuk, másrészt viszont félnek tőlük, lenézik irányítóikat és a velük harcoló személyzetet. Így utólag belegondolva a regényben bemutatott angol társadalom egy-két fokkal nyitottabb, megértőbb mint a valódi. A többi stimmel.

Amikor az egyik parancsnok nyugdíjba vonulásról beszélt, anakronizmust szimatolva felcsillant a tekintetem, mivel úgy véltem, ennyire modern fogalom biztosan nem volt akkoriban.
Utánanéztem és rájöttem, én tudtam rosszul. Ugyanis a valóságban már 1693-ban bevezették a Királyi Haditengerészetnél a nyugdíjat. Hogy mik vannak…

A katonai részletek terén Novik nem olyan aprólékos, mint Bernard Cornwell, légi csatái (kivált a csatorna felettiek) pedig érthető módon hasonlítanak az Angliai csata hangulatára és csatáira.
Azonban – és ez számomra jelzi, milyen jól ír – ez egyáltalán nem válik hátrányára a könyvnek, tényleg az elejétől az utolsó oldalig olvasatja magát.

Remélem a sorozat további részei hasonlóan színvonalasak lesznek, és még sok-sok izgalmas órával ajándékoznak majd meg. S természetesen módfelett kíváncsi vagyok Laurence és sárkányának (Temeraire) közös kalandjaira.

Regényrészlet