FőképVajon mi a közös Homérosz Iliászában, Mary Shelley Frankensteinjében, H. P. Lovecraft novelláiban, Wagner operáiban, a Mátrix című filmben és Bret Easton Ellis regényeiben?
Mindenekelőtt az, hogy egyik sem értékelhető, érthető meg a maga teljességében a fenséges és a szép közötti különbség alapos ismerete nélkül.

A probléma már a klasszikus irodalom teoretikusait is izgatta, átfogó összehasonlítással azonban évezredeken át senki sem foglalkozott.
Ezért volt oly fontos esemény, amikor 1757-ben, a felvilágosodás mindent rendszerezni akaró atmoszférájában egy angol filozófus, Edmund Burke vállalkozása eredményeként kiadásra került az első komoly és alapos tanulmány e témában.

Nem teljességgel véletlenszerű, hogy épp ekkoriban kezdte foglalkoztatni az embertudományok szakavatottjait a kérdés, hiszen alig hét évre a terjedelmes esszé megjelenése után látott napvilágot a gótikus regényirodalom első remekműve, Az otrantói kastély Horace Walpole, a híres Strwaberry Hill-i gótikus villa építtetőjének tollából.

Burke tanulmánya a recepcióelmélet, a befogadói oldalra gyakorolt lélektani hatásmechanizmusok elemzésének, egészen apró részletekbe menő boncolgatásának első példája is.
Ugyan a természettudományos háttér néhol kifejezetten ingatag alapokon áll, a végkövetkeztetések lényegében mindenütt helytállóak.

A fenséges és a szép közötti különbségtétel sarokköve a kicsiny, sima, fényes és kellemes szembeállítása a (lehetőség szerint a végtelen hatását keltően) hatalmassal, érdessel, sötéttel és rémisztővel.
Minden egyebet ebből a néhány alaptételből vezet le Burke, az irodalomból, egyéb művészetekből és a mindennapi életből vett számtalan példával illusztrálva és alátámasztva.

Külön figyelmet érdemel a felvilágosodás korának sajátos esszéírói stílusa. A gondolatok szigorú logikai rendben, minden mozzanatukban utalásokkal és érvekkel megtámogatott, tisztán átlátható szövevényben bomlanak ki, míg a nyelvezetet a tudományosság mellett a közérthetőség jellemzi.
A gondolatmenet épp ezért rendkívül könnyen követhető akár a laikusok számára is.

Korszakos elméleti mű tehát a Filozófiai vizsgálódás a fenségesről és a szépről való ideáink eredetét illetően (ez ugyanis a mű csonkítatlan címe), és szinte szégyenszámba megy, hogy egy ily jelentős irodalomelméleti alkotás egészében csak negyedévezredes késéssel jutott el a szélesebb magyar közönséghez.

Ám itt van és mostantól velünk marad. Ki-ki próbálja hasznát venni hát a maga módján, legyen szó akár valamelyik bölcsészkaron tanulmányait végző egyetemistáról, akár az irodalom és a művészetek iránt csupán érintőlegesen érdeklődő sci-fi, fantasy vagy horror rajongóról.