Főkép

Egy könyv a baglyokról. Őszintén szólva zsenge gyermekkoromban nem erről álmodoztam, de ha már elém dobta a sors, illő figyelmet szenteltem neki. Egy bagolycsalád bemutatásával kezdődik a könyv, melyben a főszereplő Sören, a hóbagoly. Születésekor megismerjük a testvéreket, a szülőket – minden olyan, mint egy normális emberi családban: apa, anya, gyerekek, veszekedések és nevelés.

Betekintést kapunk továbbá a mindennapi életükbe, de szerencsére nagy biológiai ismeretek nem kellenek ahhoz, hogy el tudjuk képzelni a baglyok felcseperedésének nagy ünnepnapjait. A sok-sok „Első” ünnepet. Emellett ízelítőt kapunk a bagolykirályságok sokszínűségéről is, a vidéket izgalomban tartó titokzatos eltűnésekről, majd elkezdődik az igazi cselekmény.

Sören kipottyan a fészekből, de segítő kezek megmentik a kis bagolyfiókát, és így nem végzi éjszakai ragadozók prédájaként. Első pillantásra egy kedves kis bagolyárvaházba kerül, ahol rajta kívül sok más sorstársa is várja, hogy szülei eljöjjenek érte. Ám a valóság más: az árvaház a maga szigorú és könyörtelen rendjével megpróbálja kiölni a kis baglyokból az öntudatot, és engedelmes szolgálókká gyúr át minden ifjút.

Sören és újdonsült barátja, Gülfi, a tündérbagoly felfedezik magukban a gondolkodás nemes képességét és ennek köszönhetően átvészelik a legnehezebb napokat. Mivel a szökés csak repülve lehetséges, és ez az adottságuk még nincs meg hőseinknek, gondos tervezésbe kezdenek, s eközben sok új titokra bukkannak, melyek a Szent Ególiusz Árvafészek terveivel kapcsolatosak.

Kihívásokkal és veszélyekkel teli akciójuk során szembesülnek az Árvaház vezetőinek kegyetlenségével, de akadnak önfeláldozó segítőik is, akik saját életükkel váltják meg a kis szökevények szabadságát. A sikeres szökés után, újdonsült segítőikkel együtt megpróbálják felkeresni szüleiket, illetve a baglyok társadalmát veszélyeztető tervek mozgatórugóit. Elindulnak a „Nagy Fához”. De ez, ahogyan mondani szokták már egy másik történet…

Úgy fogtam neki ennek a könyvnek, hogy reménykedtem, kicsit felnőtteknek is szóló regénybe, és ezzel párhuzamosan sorozatba kezdek bele. Sajnos kicsit csalódtam, lévén ez egy ízig-vérig gyermekkönyv, annak minden előnyével és hibájával.

A könyv nagyon könnyen olvasható és érthető a gyerekek számára, sőt, megfogja a felnőttek gyermeki lelkét is, de nincs benne semmi, ami egy felnőttek gondolkozásra késztetne, vagy amihez akár egy pillanatra is ki kellene tenni a 12+-os sárga kis karikát. Jókat mosolyogtam a bagolyfiókák kezdeti szárnypróbálgatásain, az elsőre röhejesnek tűnő szertartások pedig második olvasatra még egy laikus számára is tökéletesen beleillenek az „bölcs baglyokról” alkotott képbe.

Miután végeztem, teljesen nyugodt szívvel adtam a könyvet kislányom kezébe, aki azt mondja, hogy tetszik neki. Mindketten várjuk a második részt, ami persze a 15 kötetes regényfolyamnak még mindig bőven az eleje lesz.

Végül engedtessék meg, hogy értetlenségemet fejezzem ki a könyv címének fordítása miatt. Nem értem ugyanis, miért kellett az eredeti, a cselekményhez sokkal közelebb álló The Capture címet A katlan titkának fordítani. A magam részéről sokkal jobban szeretem a lehető legpontosabb fordítást, legyen szó könyvekről, de akár filmekről is.