Főkép

Úgy tűnik, a nagy öregek képtelenek otthagyni a zenét. Ám ez még önmagában nem is lenne meglepő, az viszont, hogy milyen magas színvonalon képesek a hard rock és heavy metal alapító atyjai muzsikálni még ma is, hogy úgy mondjam, elképesztő.

A megújulásban mintha mindenki másnál jobban jeleskednének a Deep Purple mai és egykori tagjai, a még ma is aktív bandától Ritchie Blackmore pszeudo-reneszánsz formációján és a szólóban és másokkal egyaránt lemezeket készítő Glenn Hugheson át a Whitesnake-et alapító és nevével egyet jelentő David Coverdale-ig.

Mi sem bizonyíthatná ezt ékesebben, mint a brit slágerlista tetejének közelébe (egész pontosan a hetedik helyre) felkapaszkodott új - tíz év óta első - Whitesnake stúdióalbum, a Good To Be Bad.

Rögtön az első szám a régi szép időket idézi. A sokat eláruló című „Best Years”, vagyis „Legjobb évek” a maga kissé southern metalos beütésével a blues rock valóban legszebb pillanatait idézi fel, s mindezt kellő energiával és invencióval. Pillanatokra még a Coverdale nemzetközi karrierjét indító Burn-korszak gitárfelfogását is tetten érhetjük a díszítésekben és kiállásokban.

A „Can You Hear The Wind Blow” aztán egy csapásra odavisz minket, amiről az album nagyobbik része szól nekem, vagyis a Whitesnake-reneszánsz, az 1987 kissé glam metalos, kissé még mindig blues rockos próbálkozásaihoz, melyről annak idején négy kislemez is felkerült a slágerlistákra.

A „Call On Me”-től fogva egészen az album nagyjából három-negyedéig folytatódik a dicső napokra és a pályafutás második, vagyis amerikai csúcsára visszatekintő, ihletet mindenekelőtt onnan merítő dalok sora. Az „All I Want All I Need” lomhán lüktető versszaka jellegében szintén összetéveszthetetlenül amerikaias - mintha nem is Coverdale és Aldrich, hanem Bryan Adams komponálta volna.

Az albumot nyitó dal mellett egyik kedvencem még a lemezről a meglehetősen sematikusan, húzós, de annál tempósabb déli blues rock-témával indító „All For Love”, ami a második versszak és refrén, valamint az ismét csak erősen az 1987-en már kipróbált és bevált megoldásokra hajazó átvezetés után valami egészen csodás gitárszólóba megy át.

Az igazi meglepetést mégis a végére tartogatták a fiúk. Az utolsó három számban ugyanis levetik a metál-gúnyát, és áttérnek szinte százszázalékos, tiszta blues rockra. Ugyan bizonyos szempontból megelőlegezi ezt a „Summer Rain” akusztikus gitár-témája és Hammonddal kísért elektromos gitár-szólója, de amit az „A Fool In Love”-ban, a „Got What You Need”-ben és a „’Til The End Of Time”-ban hallhatunk, az zeneileg egészen más dimenziókba vezet, mint a korongra felkerült dalok zöme.

Ez az utolsó három szám színtiszta élvezet az ilyesmire fogékonyak számára, és a valódi gyökerekhez vezeti vissza a csapatot, miközben - az utolsó nóta kivételével - megtartja a jellegzetes Whitesnake-stílus fémes keménységét és lendületességét.

Valójában nem is tudom, mit vártam a halottaiból folyton főnixként feltámadó bandától, annyit azonban leszögezhetek, hogy nagyszerű albumot hoztak össze megint, mely ha nem is megunhatatlan, sokszor és sokféle hangulatban élvezhető. És bár a számok alapvetően közelítőleg egyformán magas színvonalúak, egy-két dal kifejezetten slágergyanús a maga stílusában.

Az együttes tagjai:
David Coverdale - ének
Doug Aldrich - gitár
Reb Beach - gitár
Timothy Drury - billentyűs hangszerek
Uriah Duffy - basszusgitár
Chris Frazier - dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Best Years
2. Can You Hear The Wind Blow
3. Call On Me
4. All I Want All I Need
5. Good To Be Bad
6. All For Love
7. Summer Rain
8. Lay Down Your Love
9. A Fool In Love
10. Got What You Need
11. ’Til The End Of Time

Diszkográfia:

Snakebite (EP) (1978)

Trouble (1978)

Live At Hammersmith (1978) – koncert

Lovehunter (1979)

Ready And Willin’ (1980)

Live… In The Heart Of The City (1980) – koncert

Come An’ Get It (1981)

Saints & Sinners (1982)

Slide It In (1984)

1987 (1987)

Slip Of The Tongue (1989)

Restless Heart (1997)

Starkers In Tokyo (1999) – koncert

Live: In The Shadow Of The Blues (CD + DVD) (2006) – koncert

Good To Be Bad (2007)

Forevermore (2011)

Live At Donington (2011)

Made In Japan (2013) – koncert

Made In Britain / The World Record (2014) – koncert