Deep Purple: Very Best Of (CD)
Írta: Galamb Zoltán | 2008. 06. 23.
Immár negyven éve, hogy megalakult a Deep Purple, ama három (sokak felfogása szerint négy), brit illetőségű kemény rock-zenekar egyike, akik együttesen betetőzték a Beatles, a Rolling Stones és a Beach Boys által a hatvanas években megindított beat-forradalmat, és ezzel végleg és alapjaiban megváltoztatták a könnyűzene tájképét.
Az évfordulóról megemlékezendő került újrakiadásra - valamelyest felújítva és feljavított hangminőséggel - az először tíz éve megjelent Very Best Of válogatás, mely értelemszerűen az első három évtizedet fedi le.
A cím ráadásul megtévesztő kicsit, hiszen az album nem a zenekar legsikerültebb felvételeit, hanem a koncertek anyagának gerincét alkotó számgyűjteményt tartalmazza, egy-két kisebb eltéréssel.
Figyelembe véve, hogy a számok többsége újramaszterelt, újrakevert vagy kislemez kiadáshoz, rádiós lejátszáshoz megvágott verzió, a lemezre inkább illene a „rarities”, vagyis ritkaságok címke.
Az egymásra kronologikus sorrendben következő dalok sorát az első nagy sláger, a „Hush” nyitja, mely a mai napig szerepel a csapat repertoárján, mi több, Ian Gillannel új stúdiófelvétel is készült, amely a Nobody’s Perfect dupla koncertalbumra került rá, egyfajta ráadás számként.
Az ezt követő tizenegy számos blokk a zenekar és a rock történetének fénykorából való, és aligha akad olyan rock rajongó, aki ne ismerné, vagy akár ne tudná eljátszani a gitárján legalább a legismertebb riffeket.
A „Black Night” és a „When A Blind Man Cries” azonban széles ismertségük ellenére sokáig kizárólag kislemez B-oldal gyűjteményeken szerepelt, mígnem a jubileumi újrakiadások bónuszaiként szélesebb körben is hozzáférhetővé váltak.
A szűkebb pénztárcájú ősfanatikusok viszont, akik rögtön az első CD-kiadványokat szerezték be, és nem telt, nem telik két teljes lemez-szettre, legalább ebben a formában beszerezhetik e két klasszikust.
De a többi szám ilyen-olyan verziói is különlegesek, többségük még meglepetéseket is tartogat.
A „Speed King” például rock and rollosabb, zongorás verzióban hallható ezen az albumon, a „Child In Time” jelentősen rövidebb az In Rockra felkerült, monumentális, emblematikus darabnál, az örök nagy kedvenc „Highway Star” pedig stúdió-„zajokkal” egészült ki a szám elején.
A „Burn” és a „Stormbringer”, a Hughes-Coverdale párossal felvett lemezek két legmaradandóbb alkotása azt adja, amit mindig is adott, a Come Taste The Bandről kimásolt „You Keep On Moving” ellenben talán új arcát mutatja az együttesnek - azok számára legalábbis, akik a klasszikus felállásokat ismerik behatóbban.
A szám a soul-funk-R&B minden korábbinál egyedibb ötvözete a kemény rockkal, ami nélkülözi a jó másfél évtizeddel később felbukkant és az Aerosmithen nevelkedett Extreme féktelen dinamizmusát, és inkább a merengésre serkentő, kissé bódultabb-bódítóbb részeket váltogatja a dzsesszes, prog rockos elszállásokkal.
A nagy ötös visszatérése után, amit a „Perfect Strangers” tökéletessége képvisel, az új, mind Blackmore-nál, mind Tommy Bolinnál technikásabb (ugyanakkor blues behatásoktól mentesebb) gitáros, Steve Morse játéka tesz rendkívülivé, még akkor is, ha sokaknak nehéz volt elfogadni efféle radikális változást.
A Very Best Of méltó tisztelgés egy útjelzőként magasodó, zenei kőszikla előtt. Nem megszokott válogatás, épp ezért nélkülözhetetlen darabja bármely Deep Purple lemezgyűjteménynek.
Az együttes tagjai:
Ritchie Blackmore - gitár
Ian Gillan - ének
Roger Glover - basszusgitár
Jon Lord - billentyűsök, vokál
Ian Paice - dob
Rod Evans - ének
Nick Simper - basszusgitár, vokál
David Coverdale - ének
Glenn Hughes - basszusgitár, ének
Tommy Bolin - gitár
Steve Morse - gitár
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Hush (remastered)
2. Black Night (remastered kislemez változat)
3. Speed King (kislemez változat)
4. Child In Time (kislemez változat)
5. Strange Kind Of Woman (kislemez változat)
6. Fireball
7. Demon’s Eye
8. Smoke On The Water (remastered)
9. Highway Star (újrakevert)
10. When A Blind Man Cries (újrakevert)
11. Never Before (kislemez változat)
12. Woman From Tokyo (kislemez változat)
13. Burn (kislemez változat)
14. Stormbringer
15. You Keep on Moving (kislemez változat)
16. Perfect Strangers (kislemez változat)
17. Ted The Mechanic
18. Any Fule Kno That
Diszkográfia:Shades Of Deep Purple (1968)
The Book Of Taliesyn (1968)
Deep Purple (1969)
Concerto For Group And Orchestra (1969) – koncert
Deep Purple In Rock (1970)
Fireball (1971)
Machine Head (1972)
Made In Japan (1972) – koncert
Who Do We Think We Are (1973)
Burn (1974)
Stormbringer (1974)
Come Taste The Band (1975)
Made In Europe (1976) - koncert
Live In London (1982) - koncert
Perfect Strangers (1984)
The House Of Blue Light (1987)
Nobody’s Perfect (1988) - koncert
Slaves And Masters (1990)
The Battle Rages On... (1993)
Come Hell Or High Water (1994) - koncert
Purpendicular (1996)
Abandon (1998)
Live At The Royal Albert Hall (1999) - koncert
Bananas (2003)
Rapture Of The Deep (2005)
Very Best Of (2008)
Az évfordulóról megemlékezendő került újrakiadásra - valamelyest felújítva és feljavított hangminőséggel - az először tíz éve megjelent Very Best Of válogatás, mely értelemszerűen az első három évtizedet fedi le.
A cím ráadásul megtévesztő kicsit, hiszen az album nem a zenekar legsikerültebb felvételeit, hanem a koncertek anyagának gerincét alkotó számgyűjteményt tartalmazza, egy-két kisebb eltéréssel.
Figyelembe véve, hogy a számok többsége újramaszterelt, újrakevert vagy kislemez kiadáshoz, rádiós lejátszáshoz megvágott verzió, a lemezre inkább illene a „rarities”, vagyis ritkaságok címke.
Az egymásra kronologikus sorrendben következő dalok sorát az első nagy sláger, a „Hush” nyitja, mely a mai napig szerepel a csapat repertoárján, mi több, Ian Gillannel új stúdiófelvétel is készült, amely a Nobody’s Perfect dupla koncertalbumra került rá, egyfajta ráadás számként.
Az ezt követő tizenegy számos blokk a zenekar és a rock történetének fénykorából való, és aligha akad olyan rock rajongó, aki ne ismerné, vagy akár ne tudná eljátszani a gitárján legalább a legismertebb riffeket.
A „Black Night” és a „When A Blind Man Cries” azonban széles ismertségük ellenére sokáig kizárólag kislemez B-oldal gyűjteményeken szerepelt, mígnem a jubileumi újrakiadások bónuszaiként szélesebb körben is hozzáférhetővé váltak.
A szűkebb pénztárcájú ősfanatikusok viszont, akik rögtön az első CD-kiadványokat szerezték be, és nem telt, nem telik két teljes lemez-szettre, legalább ebben a formában beszerezhetik e két klasszikust.
De a többi szám ilyen-olyan verziói is különlegesek, többségük még meglepetéseket is tartogat.
A „Speed King” például rock and rollosabb, zongorás verzióban hallható ezen az albumon, a „Child In Time” jelentősen rövidebb az In Rockra felkerült, monumentális, emblematikus darabnál, az örök nagy kedvenc „Highway Star” pedig stúdió-„zajokkal” egészült ki a szám elején.
A „Burn” és a „Stormbringer”, a Hughes-Coverdale párossal felvett lemezek két legmaradandóbb alkotása azt adja, amit mindig is adott, a Come Taste The Bandről kimásolt „You Keep On Moving” ellenben talán új arcát mutatja az együttesnek - azok számára legalábbis, akik a klasszikus felállásokat ismerik behatóbban.
A szám a soul-funk-R&B minden korábbinál egyedibb ötvözete a kemény rockkal, ami nélkülözi a jó másfél évtizeddel később felbukkant és az Aerosmithen nevelkedett Extreme féktelen dinamizmusát, és inkább a merengésre serkentő, kissé bódultabb-bódítóbb részeket váltogatja a dzsesszes, prog rockos elszállásokkal.
A nagy ötös visszatérése után, amit a „Perfect Strangers” tökéletessége képvisel, az új, mind Blackmore-nál, mind Tommy Bolinnál technikásabb (ugyanakkor blues behatásoktól mentesebb) gitáros, Steve Morse játéka tesz rendkívülivé, még akkor is, ha sokaknak nehéz volt elfogadni efféle radikális változást.
A Very Best Of méltó tisztelgés egy útjelzőként magasodó, zenei kőszikla előtt. Nem megszokott válogatás, épp ezért nélkülözhetetlen darabja bármely Deep Purple lemezgyűjteménynek.
Az együttes tagjai:
Ritchie Blackmore - gitár
Ian Gillan - ének
Roger Glover - basszusgitár
Jon Lord - billentyűsök, vokál
Ian Paice - dob
Rod Evans - ének
Nick Simper - basszusgitár, vokál
David Coverdale - ének
Glenn Hughes - basszusgitár, ének
Tommy Bolin - gitár
Steve Morse - gitár
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Hush (remastered)
2. Black Night (remastered kislemez változat)
3. Speed King (kislemez változat)
4. Child In Time (kislemez változat)
5. Strange Kind Of Woman (kislemez változat)
6. Fireball
7. Demon’s Eye
8. Smoke On The Water (remastered)
9. Highway Star (újrakevert)
10. When A Blind Man Cries (újrakevert)
11. Never Before (kislemez változat)
12. Woman From Tokyo (kislemez változat)
13. Burn (kislemez változat)
14. Stormbringer
15. You Keep on Moving (kislemez változat)
16. Perfect Strangers (kislemez változat)
17. Ted The Mechanic
18. Any Fule Kno That
Diszkográfia:Shades Of Deep Purple (1968)
The Book Of Taliesyn (1968)
Deep Purple (1969)
Concerto For Group And Orchestra (1969) – koncert
Deep Purple In Rock (1970)
Fireball (1971)
Machine Head (1972)
Made In Japan (1972) – koncert
Who Do We Think We Are (1973)
Burn (1974)
Stormbringer (1974)
Come Taste The Band (1975)
Made In Europe (1976) - koncert
Live In London (1982) - koncert
Perfect Strangers (1984)
The House Of Blue Light (1987)
Nobody’s Perfect (1988) - koncert
Slaves And Masters (1990)
The Battle Rages On... (1993)
Come Hell Or High Water (1994) - koncert
Purpendicular (1996)
Abandon (1998)
Live At The Royal Albert Hall (1999) - koncert
Bananas (2003)
Rapture Of The Deep (2005)
Very Best Of (2008)