FőképEmlékezzünk. Anno réges-rég, amikor még minden hajam megvolt, amikor éppen elkezdett beszivárogni Magyarországra a fantasy, amikor leginkább Kozmosz fantasztikus könyvek sci-fi történeteit fogyasztották az álmodozó ifjak, amikor még menő dolog volt olvasni, amikor a könyveket az utcán árulták, amikor az első Griff könyvek megjelentek, akkor 1989-et írtunk (19 év kicsit elszaladt).

Azt hiszem valahogy így kezdődött.

Nem akármilyen kezdetek voltak. A káosz szava, a Tűzokádó sárkány, a Lord Valentine kastélya, és A halál havában sok ifjú idealista sorsát döntötte el, továbbsodorva őket fantáziájuk útjain.

Ezeket az időket idézte fel bennem a „M.A.G.U.S. klasszikusok” sorozatban megjelent regény. Az első kiadás 1990-ben látta meg a napvilágot, a mostanival erősen megegyező kompozíciójú borítóval (gyanítom ez nem véletlen), erősen AD&D alapokon, de egy saját világban, amit Ynevnek hívtak.

Igen, igen! Ekkor sírt fel először a M.A.G.U.S. világa, hogy később az Észak lángjaival váljon nagykorúvá, sok örömet adva azoknak, akik egy egyszerű, könnyen áttekinthető magyar szerepjátékot szerettek volna.

Sokat gondolkodtam, miért lett ennyire népszerű a könyv. Talán mert jókor jelent meg, lévén a fiatalok is ki voltak éhezve a változásra.
Talán a klasszikus, már-már sztereotip, mégis annyira egyedi és emberi szereplőknek köszönhetően. Esetleg a jól kidolgozott világnak, vagy az átgondolt cselekménynek köszönhetően.
Végül is arra jutottam, hogy a fent felsorol pozitívumok összessége lesz a megoldás, és azt gondolom, minden klasszikus valahogy így születik.

Pár szó a történetről azoknak, akik először tartják kezükben a művet.

A főszereplő egy szűkszavú, félelmet nem ismerő bárd, a nők kedvence, a nagyszerű és ötletes harcos. (Eddig a sztereotípia.)
A neve Tier Nan Gorduin, aki már túl sokat látott a világból, jókora adag cinizmust sikerült összegyűjtenie kalandozásai során, és bár kedvelik a nők, igazán közel magához, mindkettejük érdekében, nagyon nehezen engedi az embereket.

A főhős társai is kicsit sablonosnak tűnhetnek, pedig nem azok. A gyönyörű, vad tolvajlány, aki a gazdagságról szőtt álmai, a szabadsága és a szerelme között őrlődik, a titokzatos sötét nekromanta, aki azért nem rest segíteni a társain, és a mindenkinek gyanús, gyakran prédikáló pap, aki sokak szerint külön alkut kötött a megbízójukkal.

Az ellenségeket nem részletezném, mert számosak, de sok mai történettel ellentétben, nem elnagyolt legyőzendő gonoszok ők, hanem cselekvő céljaiknak, vagy vágyaiknak élő lények, akiknek helyük van a világban, nem csak lógnak legyőzésre várva.

A fent említett, nem kevés szereplő egy egészen sajátos és egzotikus világban tevékenykedik, ami gyanítom, annak köszönhető, hogy a környezet, mint szerepjáték világ, jóval előbb került kidolgozásra, és már sok finomításon túlesett, mire a történet (még azt sem tartom kizártnak, hogy egy kidolgozott kaland ihletésére) megszületett.

Kalandozóink (így nevezik Ynev világán a nyughatatlan bajkeverőket, akik gyakran azért a kontinens sorsát meghatározó tetteket visznek véghez) csapdába kerülnek, kénytelenek egy nagyhatalmú mágus jóslatai nyomán egy tisztátalan mágiától átitatott helyen, egy még tisztátalanabb isten szolgáit megakadályozni gonosz terveikben.
Így leírva a történet is sablonosnak tűnhet, de mindenkit megnyugtatok, nem az, inkább színes sodró, lendületes.

Szerintem mindenki egyetért velem abban, hogy minden leendő kalandozónak kötelező olvasmány a könyv, az összes többi eddig megjelent, vagy később megjelenő „M.A.G.U.S klasszikusok” védjeggyel ellátott alkotással együtt.

Részlet a regényből