FőképEgy pillanatig sem lehet kétséges, hogy Johann Sebastian Bach H-moll miséje a reneszánsz utáni miseirodalom legkiemelkedőbb alkotása. Felesleges a hasonlítgatás; sem Mozart C-moll miséje, sem Beethoven Missa solemnise nem fogható e monumentális, valóban mennyei ihletésű műhöz, amely a maga nemében egymagában áll.

Sokkalta kérdőjelesebb az előadás problémája. A romantikus hagyományon felnőtt karmesterek ugyanis hajlamosak túlméretezni zenekaraikat és kórusaikat, túl nagy hangsúlyt fektetni az amúgy is meglévő nagy-szerűségre, így homályosítva el az eredeti szándékot: a zenében való egyesülést az istenivel.

Különösen fontos e kérdés egy olyan dirigens esetében, akinek státusát manapság sokan megkérdőjelezik. Herbert von Karajan zenei feddhetetlenségét pedig a valóban múlhatatlan érdemek ellenére nem egy kritikus kikezdte már. S nem feltétlenül karrierizmusa, hanem karmesteri kvalitásainak néhány apróbb hiányossága miatt.

Pedig Karajan CD-lemezei, többek között Sosztakovics 10. szimfóniájának mértékadó hangfelvétele minden kétkedőt meg kellene, hogy győzzenek úgy a magas fokú érzelmi töltöttségről és átélésről, mint a rendkívül alapos mű- és zeneismeretről.

Ugyanez a helyzet Bach H-moll miséjének 1952-53-as archív felvételével, amely az azóta eltelt évtizedek ellenére semmit nem veszített fényéből. Annak ellenére nem, hogy lényegében minden jelentősebb dirigens elkészítette már a maga verzióját, és a zenekutatás is sokat hozzáadott a helyes értelmezéshez szükséges háttérismeretekhez.

Ám hiába jelentősen lassabbak a tempók a mai, régizenés megszólaltatásokénál, e nagy mise lemezfelvétele egy pillanatig sem hat vontatottnak. Sőt e visszafogottság mellett, ha lehet, még jobban érvényesül a legendás szólisták, Elisabeth Schwarzkopf és Nicolai Gedda kiválósága. A zenekar szintén tökéletes partner a vállalkozásban, és még a hagyományosan nyárfalevélként rezgő hangú huszadik század közepi kórusnak is sikerül meglepően egységesnek maradnia.

Mindez pedig csak Karajan érdeme lehet.

Meglehet, hogy Bach eredetileg nem pontosan ilyennek képzelte egyetlen teljes hosszúságú latin miséjét, afelől viszont teljesen biztos vagyok, hogy nem forog a sírjában Karajan felvétele hallatán. Ahogy az sem kétséges, hogy a mai karmestereknek is van mit tanulnia a néhai osztrák mestertől.

Előadók:
Elisabeth Schwarzkopf - szoprán
Marga Höffgen - mezzoszoprán
Nicolai Gedda - tenor
Heinz Rehfuss - basszus

Wiener Philharmoniker
Philharmonia Orchestra
Singferein Der Gesellschaft Der Musikfreunde Wien

Herbert von Karajan - karmester

A lemezen elhangzó tételek listája:
CD 1
I. Kyrie
1. Kyrie eleison
2. Christe eleison
3. Kyrie eleison

II. Gloria
4. Gloria in excelsis Deo
5. Laudamus te
6. Gratias agimus
7. Domine Deus
8. Qui tollis
9. Qui sedes
10. Quoniam tu solus
11. Cum Sancto Spiritu

CD 2
III. Credo
1. Credo in unum Deum
2. Patrem omnipotentem
3. Et in unum Dominum
4. Et incarnatus est
5. Crucifixus
6. Et resurrexit
7. Et in Spiritum Sanctum
8. Confiteor
9. Et exspecto resurrectionem

IV. Sanctus
10. Sanctus
11. Hosanna
12. Benedictus
13. Hosanna

V. Agnus Dei
14. Agnus Dei
15. Dona nobis pacem