Főkép

Hosszabb szünet után kaptam kezeim közé az új Dragonlance trilógia (A lelkek háborúja) harmadik kötetét. Meglehetősen nagy hiányérzet maradt bennem az előző könyvek elolvasása után, hála istennek nem kellett csalódnom, megkaptam a válaszaimat. Azok számára, akik nem olvasták az előzményt, kissé nehézkesnek tűnhetnek a regény bevezető fejezetei, de persze a kép gyorsan változik a maga kegyetlen módján.

Hiszen veszélyesen nagy erők csapnak össze az Egy Isten által ellopott Krynn uralmáért: új sárkányok tűnnek fel a világ színpadán, akik a Sárkánydárda krónikákban megismert gonosz sárkányoknál is hatalmasabbak, és hataloméhesebbek. Egyedül az Egy Isten kegyeltje, Mina, az emberlány képes felvenni velük a harcot. S eközben maga mellé állítja a végsőkig elcsigázott és elkeseredett emberek nagy részét (látványos csodákkal igyekszik elhitetni, hogy az Egy Isten törődik a halandókkal és képes nyugodt békés életet biztosítani követőinek).

A halandók szerencséjére vannak azért olyanok, akik felismerik a gonoszságot és megpróbálnak tenni is ellene. Így jön létre egy különös szövetség Tükör, a vak ezüstsárkány, és Karmos, a harcokban edzett kéksárkány között. S ennek köszönhetően fognak össze Silvanesti és Qualinesti elfjei is. Az évszázados ellenfelek közötti egyezségek pedig meghozzák gyümölcsüket, így Krynn lakói új esélyt kapnak arra, hogy felül kerekedjenek az ármányos Takhisisen. Hiszen ki más is lehetne az, aki a jóságos álca mögött gonoszan szövögeti terveit.

A regényben, a fenti eseményekkel párhuzamosan fut egy másik cselekményszál is, melyben régi ismerősünk (akinek a Hősök sírjában kellene jól megérdemelt pihenését töltenie), a surranók gyöngye, Tasslehoff Fúróláb keveri „istenesen” a kulimászt. Halottnak kellene lennie, de mégsem az. Cselekedetei pedig istenek és emberek sorsát határozzák meg.

A meglehetősen komor hangulatú regényben kis surranónk hozza a tőle megszokott humoros, könnyelműen felelősségteljes viselkedést, ami üde színfolt a sötét erők elleni küzdelemben.

A végjáték nagyon szokatlan és merész lépést tartogat a türelmetlen olvasó számára. Olykor a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, de vannak helyzetek, amikor az egyensúly érdekében olykor az isteneknek is áldozatokat kell hozniuk…

Ami pozitívumként maradt meg bennem az az, hogy az eddig megjelent Dragonlance történetektől eltérően itt az események, és a világuralomért vívott hatalmi játékok óhatatlanul is kinövik az emberi kereteket. Ebben a regényben nem emberek csapnak össze sárkányokkal, hanem sárkányok és még nagyobb sárkányok, avatárok, halott lelkek, és egy Krynnre szállt isten viszi a történet fő vonalát. Kőkemény és heroikus.

A kisördög erősen kuncogott bennem, amikor azt láttam, hogy szinte csak másodlagosan jelennek meg az emberek, elfek, mert hatalmuk a főbb szereplőkhöz képest csekély.

Visszatérnek régi ismerőseink is, és bár fontos szerep jut nekik, az ő személyes hatalmuk sem mérhető a valódi harcot folytató entitásokéhoz. Végre nagyban megy a játék, megmutatják nekünk, ki is a király. Nem kispályás, minden lében kanál kalandorok és kalandozók határozzák meg a játékszabályokat. Még az istenek is megtanulják félni egyik-másik sárkány erejét.

Aki nem szereti, hogy kis vagány csávókból is hősöket faragnak, annak el kell olvasnia a könyvet. A kis vagányok itt elhullnak egy szempillantás alatt.

Egy másik számomra kedves rész volt a régi szereplők végső egymásra találása, Kova és Fúróláb beteljesülő barátsága, az ikrek furcsa kapcsolatának megnyugtató zárása. Persze azért túlzás lenne azt állítani, hogy Raist megjavul, annyira nem fajul el a helyzet.

Ínyenceknek pedig egy aprócska jó hír. Februártól már kapható a Sárkánydárda trilógia első része, Az Őszi Alkony Sárkányai DVD-n. A Cinamagine Media nem vacakolt, olyan neves színészeket nyertek meg a rajzfilmfigurák hangjaihoz, mint Kiefer Sutherland, Lucy Lawless, vagy Michael Rosenbaum.

A lelkek háborúja trilógia kötetei:
A hanyatló nap sárkányai
Az elveszett csillag sárkányai
A lenyugvó hold sárkányai