FőképSzerencsére a hazánkba áradatként bezúduló tucat-zenék mellett - igaz csak egy szűk keresztmetszeten keresztül - becsordogál néhány igazán izgalmas zenei alkotás is. Ilyen ínyencség a portugál népzene, a fado is.

A vélhetően a portugál tengerészek hagyományos zenéjéből kialakult fado speciális zenei műfaj, melynek az a különlegessége technikailag, hogy két gitáros kíséri az énekeseket. A dalok a portugál lélekről szólnak, és többnyire melankolikus hangvételűek.

A fado-kocsmák nagy népszerűségnek örvendenek a turisták körében. Ezekben a hangulatkarbantartó intézményekben a betérő vándor minden este - egy pohár zamatos portói mellett - kedvére hallgathatja az élő fado zenét.

Cristina Branco a jelenkori fado zene legismertebb követe a világban. A tavalyi évben megjelent Abril a kilencedik tagja eddigi lemez-életművének. A repertoár tizenhat szerzeményből áll, bő egyórányi játékidő mellett.

Az Abril sok muzsikust megmozgató produkció, így a hangszerelés tekintetében (is) túlmutat a kocsmai két gitár plusz énekesek felálláson. Zeneileg egy kicsit francia sanzon, egy kicsit operett, de koránt sem ezek mutációja.
Talán azt is mondhatnánk rá, hogy portugál gyökerű világzene.

A dalok első egy perce sokszor megtévesztő, mert a lassú lírai kezdet gyakran nagyobb fordulatszámú folytatásba torkollik (pl. a „Canto Moco”), de arra is van példa, hogy a drámai keménységű bevezető könnyedebb hangvételben oldódik (ilyen a „Ronda das Mafarricas”).

A fentiek is alátámasztják azt, hogy valóban változatos, érzelemgazdag zenei utazást ígér az Abril. A muzsika azoknak szól, akik tisztelik a régi (vagy talán pontosabban az ősi), klasszikus értékeket, de vágynak a mai, korszerű hangzásokra.
Branco előadásában mai, friss produkciót élhetünk meg, de érezhető, hogy ezeknek a daloknak a gyökerei a hagyományokból, a múltból táplálkoznak.

Nagy erénynek tartom, hogy az előadók nem törekedtek az erőszakos angolosításra és így minden dal portugálul szólal meg. Természetesen a lemezkísérő füzetecske tartalmazza a dalok angol nyelvű fordítását is.

Összességében hiányérzetünk csak a pohár zamatos portói miatt lehet, amit a portugál kocsmában az előadás mellé felszolgálnának.

Közreműködők:
Cristina Branco - ének
Ricardo Dias - zongora, ének
Mário Delgado - elektronikus gitár, klasszikus gitár, dobro-gitár
Bernardo Moreira - nagybőgő
Alexandra Fraz