FőképA The Gathering első koncertlemeze Superheat címmel jelent meg a kísérletezősebb How to measure a Planet után (szintén a Century Media gondozásában), így aztán teljesen érthető, hogy ez is része a nemrégiben kiadott Sand and Mercury válogatásnak.

Azt hiszem, a zenekar életében pont jókor jött ez a lemez. Ugyan korábban, hirtelen stílusváltásuk előtt is kiadhattak volna egy élő albumot, de valószínűleg két igazán sikeres album még nem indokolna egy ilyen lépést, később viszont talán már nem kerülhetett volna fel még ennyi anyag sem a korai lemezekből.

Ugyan a gitárosabb korszakból így is csak 2-2 szerzemény szerepel itt, egy lemezbemutató turnétól el is várható, hogy leginkább a legújabb termésből szemezgessenek és igazából nincs is ezzel baj, csak ugye a korábbi muzsika inkább való koncertre, mint a nyugisabb dalok.

Persze azért nincs azokkal sem különösebb probléma, és pont itt hallható igazán, hogy a különböző stílusú dalok is mennyire megférnek egymás mellett és mennyire teszik mégis változatossá a bulit.

A koncert a „The Big Sleep”-pel indul, amit nagyon nem tudok hova tenni. Ezt az egyet talán kihagyhatnák általában a koncertprogramból, helyet adva kívánatosabb szerzeményeknek, mert hát nem ez a legjobb daluk, de legalábbis nem az a tipikus koncertnyitó nóta.

Az ezután következő darab sokkal találóbb kezdés lehetne: az „On Most Surfaces” már rendesen beindítja a közönséget, ami hallható is a dal végén. Itt tűnik fel, hogy mennyire jól sikerült belőniük a hangzást: a kezdő riffelős rész rendesen megdörren, ahogy kell, mindent remekül lehet hallani.
A banda egyébként nagyon lemezhű minőségben adja vissza a dalokat. Amellett, hogy minden a helyén van, Anneke is ugyanolyan könnyedén hozza csodálatos dallamait és elképesztő hajlításait.

Ezt a hangulatot fenntartandó egymást követik az élő fellépésen is tisztességesen megszólaló olyan dalok, mint a „Probably Built in the Fifties”, vagy a „Liberty Bell”, amik szintén elég zajosan és rockosan szólnak ahhoz, hogy beindítsák a hallgatóságot, ugyanakkor a bennük rejlő pszichedeliával el is varázsolják őket.
Az előbbi dal vége például félelmetesen durva lett, miközben szinte már hipnotikus is egyben.

Kis pihenőként a „Marooned” és a gyönyörű „Rescue Me” következik, majd előkerülnek újra a sikert hozó korszak meghatározó dalai. Először az elmaradhatatlan „Strange Machines” csendül fel, majd a „Nighttime Birds” elbűvölő atmoszférájával.

A koncert végét a „Sand and Mercury” zárja stílusosan, ami talán a valaha írt legszebb daluk, és amit sajnos a későbbiekben nem is játszanak olyan sűrűn élőben, így külön örömteli, hogy egy élő előadás is fennmaradt itt. Nem marad el itt sem a borzongás, a hangulat tökéletesen, sőt, ha lehet, még drámaiabban jön át ebben a formában.

Mivel a koncerten valóban a lemezen is hallható formában hangzanak el ezek a nóták, sok újdonságot nem tartogat a hallgató számára, bár a hangzás nyilvánvalóan eltér már csak a tény miatt is, hogy ekkor már csak egy gitáros áll a színpadon, mégis némileg súlyosabb és nyilván organikusabb az eredetieknél.

Van viszont egy meglepetés is a lemezen, ami akkor ért, amikor behelyeztem a számítógépembe. Ekkor ugyan a korongot nem tudtam meghallgatni, de cserébe megnézhettem az „Eléanor” című dal koncertverzióját.
Ez a kis bepillantás bárki számára elég bizonyíték kell legyen arra, hogy a zenekar milyen teljesítményre képes, s különösen Anneke személyének varázsa milyen sokat tesz hozzá a csoda létrejöttéhez.
Furcsa, hogy ezt a videót nem jelölték sehol, magam is véletlenül leltem rá.

A Superheat különleges, a korai idők Best of-jaként is felfogható, egyben bizonyíték is a zenekar profizmusára, hiszen kellő alázattal és pontossággal adják elő ezeket a dalokat. Nyilván a lemez nem képes visszaadni a koncert varázsát, de az biztos, hogy a nótákon kívül az atmoszférát is tökéletesen sikerült reprodukálniuk.

Az együttes tagjai:
Anneke van Giersbergen - ének, gitár
Hugo Prinsen Geerligs - basszusgitár
René Rutten - gitár, fuvola
Hans Rutten - dobok
Frank Boeijen - billentyűk

Az albumon elhangzó számok listája:
1. The Big Sleep
2. On Most Surfaces
3. Probably Built in the Fifties
4. Liberty Bell
5. Marooned
6. Rescue Me
7. Strange Machines
8. Nighttime Birds
9. My Electricity
10. Sand and Mercury
+ Eléanor (video)

Diszkográfia:
Always... (1992)
Almost A Dance (1993)
Mandylion (1995)
Nighttime Birds (1997)
How To Measure A Planet? (1998)
if_then_else (2000)
Superheat (2000) koncert
In Motion (2002) DVD
Souvenirs (2003)
Sleepy Buildings - A Semi Acoustic Evening (2004)
A Sound Relief (2005 - DVD)
Home (2006)
A Noise Severe (2007)
Sand and Mercury (2008) gyűjteményes kiadás
The West Pole (2009)

Kapcsolódó írások: Interjú Marjolein Kooijmannal (2006)
Sziget 2006 - The Gathering
The Gathering: Accessories (2 CD)