FőképSzerzőtársam más irányú elfoglaltsága miatt nekem jutott a lehetőség, hogy a negyedik Hearn könyv kapcsán elmondjam véleményemet. Azt hiszem, mindenki jobban járt volna a2t-vel.

Elöljáróban annyit: korábban semmit sem olvastam az Angliában született, de jelenleg Ausztráliában élő Gillian Rubinsteintől, aki főállásban gyerekkönyveket ír, és az álnéven jegyzett Otori sorozat csupán kirándulás számára.
Mindazonáltal gyanakvással szemléltem az eredetileg trilógiának indult ciklus negyedik kötetét.

Mert ha trilógia, akkor mit akar még tőlem a szerző? Vagy mi jutott eszébe utólag? Rájött, hogy tetszik az olvasóknak, esetleg megszerette, a szereplőket és nem volt szíve magukra hagyni őket?
De miért kell mindezt a korábbiakhoz képest kétszeres terjedelemben előadnia?

Elismerem, nem voltam a legjobb passzban olvasás közben, de igazából nem győzött meg a könyv. Végig úgy éreztem, Hearn olvasta James Clavell művét (A Sógun), esetleg még pár kortárs keleti fantasyt (mondjuk az Az öt gyűrű legendája sorozatot), és úgy érezte, ő is tud hasonlót.

Kiindulási alapként a feudális Japán szolgált mintául (bár sem szamurájok, sem daimjók, sem katanák nincsenek), kiegészítve némi mágiával. De mindez nem a szabvány: a közösségnek alárendelt egyén szemszögéből (lásd például Josikava Eidzsi regényeit) bemutatva, hanem félig-meddig nyugati felfogásban.

De ezzel tulajdonképpen nincs semmi bajom, igazából rettenetesen túlírtnak tartom a kötetet. Vannak benne olyan szálak, amit nem egészen értettem, miért tárgyal, ha aztán a befejezésben egyáltalán nincs jelentősége.
Egy határozott szerkesztő sokat javíthatott volna az összhatáson.

Csupán az első és az utolsó száz oldalon éreztem a többi kötetre jellemző olvasmányosságot, amikor tényleg nincs kedve letenni a regényt az embernek.
Ráadásul még azt sem kaptam meg cserébe a közepétől, hogy most aztán igazán alaposan megismerem az Otoriak hármas birodalmát, társadalmi tagozódás, hétköznapi élet és más effélék tekintetében.
Legfeljebb kis színesekből van bőven, de az kevés. Remélem a beígért ötödik rész (Heaven’s Net Is Wide) élvezetesebb lesz.

Mert azt is érzem, Lian Hearn ennél többre képes. Sikeresen elkerülte a jó és a rossz örökkönvaló küzdelmét, helyette a hatalomért vívott harcot helyezi a középpontba, kiegészítve pár, kiemelkedő egyéniség mozgalmas sorsával.

Az életben maradt Otoriakkal (merthogy nem mindenki éli túl a negyedik epizódot) már nem találkozunk többet (vagy ki tudja), hiszen az ötödik kötet tizenhét évvel A fülemülepadló előtt játszódik.

Az Otoriak története sorozat eddig megjelent kötetei:A fülemülepadló
Fűpárna
Ragyog a hold
Rikolt a kócsag