Főkép

Néha egy nem várt élmény úgy hat a teremtő elmére, akár a kovász a keletlen tésztára. Nem egyszerűen megnöveli a térfogatát, hanem átalakítja a szerkezetét, új minőséget hoz létre. Pontosan így hatottak Haydnra a londoni tartózkodása során először hallott Handel-oratórium előadások.

Az osztrák komponista ezek hatására írta meg első oratóriumát, mellyel saját hitének megerősítése mellett a maga nemében felülmúlhatatlan - hiszen mással összevethetetlen, vagyis az összevetés értelmét megkérdőjelező - darabot alkotott.

A felvételen hallható angol szöveg elsőre furcsának hathat, de fontos tudni, hogy Haydn eredetileg angol librettóból, a részben Milton Elveszett paradicsomának felhasználásával összeállított szövegből dolgozott. Mi több, A világ teremtése szövegkönyvét egykor vélhetően magának Handelnek ajánlották fel megzenésítésre. Ezt fordította németre van Swieten báró, Haydn pedig az új versekre komponálta az oratóriumot.

A felvételen hallható librettó azonban nem van Swieten szavainak visszafordítása, hanem prozódiailag átgondolt, rekonstruált szöveg, mely sokszor visszanyúl a Bibliához és Milton költeményéhez. Ennek következtében A teremtés új felvétele, ha lehet, még angolosabban, még Handel-esebben szól.

Mindez annak ellenére igaz, hogy Handel közvetlen hatása alapvetően csak a kórusokban érzékelhető. Az áriák és recitativók sokkalta letisztultabban klasszicisták, Haydn operáinak, valamint Mozart egyházi zenéjének legsikerültebb passzusait idézik.

A mű páratlan monumentalitása és magasztossága, a nagy létszámú előadói gárda mégis handeli gyökerekből táplálkozik, miközben a wagneri opera nagyszabású, már dimenzióiban is lenyűgöző bombasztikusságát vetíti előre, s nem kizárólag méreteiben. A mennyek dicsőítő harsonáit a földre idéző rézfúvós-témák, a kor stílusához képest meglepően modern szerkezeti megoldások a Nibelung gyűrűje tetralógia egyik darabjából sem lógna ki.

Haydnnek így sikerült megvalósítania azt a ritka csodát, hogy kortalan, az örökkévalóságba bepillantást engedő művet alkotott.

Paul McCreesh kezei alatt ez az amúgy is kiváló anyag pedig még tovább nemesedik. A régizenés felfogású Gabrieli Consort & Players hihetetlen dinamikai kontrasztokkal játszik, a kórus egységes, erőteljes és kiegyensúlyozott, a szólisták átélten, már-már áhítatosan éneklik a jámborságot és dicsőséget sugalló passzusokat. Ádám és Éva bűnbeesés előtti kettőse ritkán megtapasztalt harmonikusságot áraszt magából.

Az összhatás egyszerűen leírhatatlanul gyönyörű, szinte minden pillanatában rácsodálkozásra kényszerít. Egy lángelme legkiemelkedőbb alkotásának minden elemében zseniális megszólaltatása.

Előadók:
Sandrine Piau - szoprán (Gábriel)
Mark Padmore - tenor (Uriel)
Neal Davies - basszus (Rafael)
Peter Harvey - bariton (Ádám)
Miah Persson - szoprán (Éva)

Chetham’s Chamber Choir
Gabrieli Consort & Players

Paul McCreesh - karmester

A lemezen elhangzó számok listája:
CD 1
1-15. Part One
16-26. Part Two

CD 2
1-6. Part Three