FőképA Century Mediás box szett részeként - immár harmadjára (tavaly ugyanis kiadtak egy jubileumi, extrákkal bővített változatot is) - megjelent a Nighttime Birds című lemez is.
Persze meg is érdemli a kitüntetett figyelmet, mivel ez a korong – ha nem is akkora mérföldkő, mint az előző lemez – csodás zenét rejt, ebből következően kötelező klasszikusnak számít.

A Mandylionnal komoly sikereket arató zenekartól mind a kiadó, mind pedig a rajongók nagyon várták a folytatást.
Hans Rutten dobosnak a bookletben található jegyzeteiből kiderül, hogy nem tartottak attól, hogy a színvonalat nem tudják tartani, és nem is volt okuk rá, hiszen a Nighttime Birds mondhatni méltó folytatása volt a megkezdett útnak.

A zene hangzásában és a dalok stílusában megegyezik elődjével, ám hangulatában sokkal könnyedebb és emészthetőbb, felszabadultabb, mint a túlnyomórészt komor és szomorú Mandylion.
Bár Hans a Pink Floydot jelöli meg legfőbb hatásukként erre az időszakra, ami helytálló, de szerintem leginkább a Dead Can Dance emelkedett, ám olykor játékos atmoszférájának hatása érezhető ezen a lemezen (így talán nem véletlen, hogy a „Kevin’s Telescope” maxin egy Dead Can Dance feldolgozás is szerepel).

A zene ünnepélyes és gyönyörű, néhol kicsit szomorkás hangvétele ellenére is csupa pozitív energiát sugároz. Elég csak meghallgatni például a „The May Songot”, ami felhőtlen vidámságot sugároz, de még a komorabb tételekben is fellelhető a remény sugara.

Ennek a műnek az élvezésére személy szerint a legtökéletesebb helyet és időt egy csodálatos kertben ülve, egy szép tavaszi napban tudnám meghatározni, amikor is a hallgató magába mélyedhet, és elkergetheti a sötét gondolatokat, meg gondokat és csak saját létezésével lehet elfoglalva, vagy figyelheti a felhők vándorlását és a természet szépségét.

A zene ehhez mérten nincs túlkomplikálva: végtelenül egyszerű és lebegős témáira Anneke csodálatosan ívelő és éteri szépségű énekdallamokat hoz, ami eléggé varázslatos ahhoz, hogy kiszakítsa az embert a valóságból. A nyugalom, az elmélkedés és a béke szigete ez.

Bár korábbi sikereikhez mérten talán szerényebb eredményt értek el ezzel a lemezzel, a rajongók és kritikusok fogadtatása még így is roppant kedvező volt, hiszen valóban egy ízig-vérig Gathering albumot sikerült rögzíteniük
Ugyan ezúttal nem hozott slágerlistás helyezéseket, de még több fellépési lehetőséget kaptak, így eljutottak nagyon sok országba és nagyobb fesztiválokra is, így szélesebb körben is bemutatkozhattak.

Az együttes tagjai:
Anneke van Giersbergen - ének, gitár
Hugo Prinsen Geerligs - basszusgitár
René Rutten - gitár, fuvola
Jelmer Wiersma - gitár
Hans Rutten - dobok
Frank Boeijen - billentyűk

Az albumon elhangzó számok listája:
1. On Most Surfaces
2. Confusion
3. The May Song
4. The Earth Is My Witness
5. New Moon, Different Day
6. Third Chance
7. Kevin’s Telescope
8. Nighttime Birds
9. Shrink

Diszkográfia:
Always... (1992)
Almost A Dance (1993)
Mandylion (1995)
Nighttime Birds (1997)
How To Measure A Planet? (1998)
if_then_else (2000)
Superheat (2000) koncert
In Motion (2002) DVD
Souvenirs (2003)
Sleepy Buildings - A Semi Acoustic Evening (2004)
A Sound Relief (2005 - DVD)
Home (2006)
A Noise Severe (2007)
Sand and Mercury (2008) gyűjteményes kiadás
The West Pole (2009)

Kapcsolódó írások:Interjú Marjolein Kooijmannal – 2006. április 19.
Sziget 2006 - The Gathering
The Gathering: Accessories (2 CD)