Főkép

Az első kötet (Az Ekhnaton-kaland) kapcsán már szóba került, hogy Kerr meglehetősen szabadon bánik a történelmi tényekkel. Ilyen például, amikor Julius Caesart nevezi meg az alexandriai könyvtár felgyújtójaként, holott az i. e. 48-47-es háború csupán részleges pusztulást okozott az állományban (amit később más könyvtárakból részben pótoltak).
A megmaradást igazolja, hogy még kétszáz évvel későbbről is említenek a korabeli szövegek név szerint könyvtárosokat.

De hasonlóképpen fura az Isztambul és Berlin közötti vonatozás időtartama, dramaturgiailag persze rendben van, de hitelesség szempontjából már vitatható. S akkor még nem is szóltam a Magyar Királyi Experssz elnevezésről.

Ez azért csúf eljárás egyébként, mert a történet világa napjaink jelene, ahol a manapság jól bevált módszer (legalábbis az ifjúsági fantasy művek ezt sulykolják) szerint nem csak mi, emberek élünk, hanem rajtunk kívül más értelmes lények is tartózkodnak. Ezúttal nem vámpírokról vagy tündérekről van szó, hanem dzsinnekről. Közéjük tartozik a (jelenleg még csak) négykötetes sorozat főszereplő testvérpárja, John és Philippa Gaunt, akiket az előző részben hajmeresztő kalandok során ismertünk meg.

Nos az életük azóta egy hajszállal sem lett nyugalmasabb, úgy tűnik nem az a sorsuk, hogy békében megéljék a felnőttkor (illetve az érett dzsinnkort).

Egyrészt a környezetükben lévő mundénok (itt így nevezik az embereket) ki nem mondott kívánságai nem hagyják nyugton őket (a teljesítési kényszer szinte beteggé teszi őket, kivált egy bevásárlóközpont karácsonyi forgatagában).
A meggondolatlanul létrehozott mágiák azonban nagyobb kalamajkákat okoznak, mintsem gondolnák.

Másrészt Philippa csalási ügybe keveredik élete első Dzsinnoverzoctoannular versenyén, aminek következtében családjának dzsinntagjai (apukája mundén) izgalmas és veszélyes utazásokra kényszerülnek.

Menet közben újabb részleteket ismerünk meg a világról, s a magyarázatok többsége a dzsinnekhez köti napjaink népszokásait (például helloween ünnepét), illetve alátámasztja a dzsinnek és máridok (valamint a többi négy törzs) jelenlétét a történelem kezdetétől fogva.

Összességében szórakoztató regény A Babilóni Kék Dzsinn, bár egy percig se feledjük, kimondottan az ifjabb korosztály részére íródott, ennek megfelelő a terjedelme és a történetvezetése. Véres eseményekre, mélységi jellemábrázolásokra éppen ezért senki se számítson. A borító némi csúsztatással ábrázolja a regény egyik jelenetét – kár volt lecserélni az előző kötet egyedi megjelenését erre a grafikára.

A kalandok mindazonáltal itt nem érnek véget, hiszen következik A Katmandui Kobrakirály.

Részlet a regényből