FőképEz a kötet sem a rövidségéről lesz híres – jutott eszembe amikor kézbe vettem a legújabb Henning Mankell (született 1948. február 3.) krimit.
Természetesen tudtam, mire számíthatok, elvégre az előző kötetek sem voltak soványak, de elsőre így is elakadt a szavam. Aki hozzám hasonlóan nekivág az olvasásnak, az mindenképpen tartós időtöltésre készüljön fel.

Merthogy ezt a regényt nem szabad sietősen kezelni. Úgymond meg kell adni a módját, miként egy pohár minőségi bort sem kólával hörpöl föl az ember, hanem átadja magát az illat és az aroma harmóniájának.
A kötetben ott van észak aprólékossága, odafigyelés a részletekre, legyen az helyszín vagy mellékszereplő, s nem utolsó sorban Kurt Wallander életének, jellemének, személyiségének több mint alapos bemutatása.

A lassacskán ötven éves férfi magánélete továbbra is nyitott, hiszen barátnője (feleségétől már korábban elvált) mégsem költözik hozzá, és ez kapcsolatuk végét okozza. Marad a munka, és a nagyritkán adódó szabadidő – amit többnyire egyedül tölt, hiszen barátok sosem nyüzsögtek körülötte.

A magányosság ellenszereként ilyenkor kerül szóba az emberi kapcsolatok második lelőhelye, a munkahelyi ismeretségek különféle mélységű halmaza.
Elvégre aki egyetlen sörözésre sem ment még el a munkatársaival, az vagy pásztorként dolgozik a határban, vagy emberkerülő. Nincs is jobb egy alapos pletykálkodásnál a kollégákról, vagy osztani az észt a melóval kapcsolatban.

De...

Mi van akkor, ha meggyilkolnak valakit a csoportunkból? És ha a többiek szerint mi vagyunk a néhai legjobb barátja? Mennyire ismerjük a néhait? Mit tudunk céljairól, kedvteltetéseiről? Titkairól?

És ez csak az egyik probléma, amit a többiek által barátként számon tartott Kurt Wallander nyomozónak meg kell oldania abban a szövevényes ügyben, ami szabadságáról visszatérve szakad a nyakába.
Aggódó szülők, érdeklődő média, tanácstalan rendőrök, és kezdődő cukorbaj.

A korábban említett aprólékosság ellenére is izgalmas marad a történet, amit nem csak az fokoz, hogy időnként a tettes gondolataiba is bepillanthatunk, hanem az egy lépéssel mindig lemaradó rendőrök küszködését, s nem utolsó sorban az egymást követő halálesetek borzasztóságát is megismerjük.