FőképAmikor ismert zenék, legalábbis általam jól ismert zeneszerzők műveinek új felvételei kerülnek a kezembe, bevallom, prekoncepciókkal indulok neki a hallgatásnak. Nekem egy Ockeghem-mise csak tökéletes lehet, Tallis virginálmuzsikája pedig éppoly lenyűgöző, akár a kórusművei. Innentől fogva már minden csupán a megszólaltatáson múlik.

Aztán mégiscsak érnek meglepetések. S nem is kicsik. No persze nem arra gondolok, hogy csalódnék a darabokban (jóllehet találkoztam már meglehetősen csapnivaló Ockeghem-interpretációval), hanem arra, hogy addig rejtve maradt, újdonságként ható elemeket fedezek fel a művekben, az egyes tételekben.

A felfedezésben pedig sokat segít egy újfajta nézőpont, egy szokatlan értelmezés. Ezért olyan különleges a Trio Lignum fúvósokon felcsendülő régizenéje, ami úgy tartja meg az eredeti lényegét, hogy közben új, ám ismét csak kortalan köntösbe öltözteti azt.

Ockeghem cím nélküli, vagyis a kor szokásaiból kiindulva vélhetően kizárólag saját motívumokból összerakott miséje maga a matematikai és zenei tökély. Benne a teremtés szólal meg, ez alatt pedig nem a közönséges alkotást, hanem a nem evilági lét absztrakt megtestesülését, a hangok szövevényévé lett igét értem.

Mindez csodálatosan tiszta dallamokat, mesteri ellenpontot, a földi szenvedélyektől megtisztított kifejezést jelent. Egyfajta időben kibomló és azonnal elenyésző szakrális teret, amely az istenit tárja elénk a maga csupasz, átlényegült, átlényegített mivoltában.

A lemezt nyitó és záró két reneszánsz darab közé két kortárs magyar kompozíció került. Serei Zsolt lenyűgöző álomrajzaiban a darab kétségtelen modernsége ellenére felfedezhetők jellegzetesen reneszánsz motívumok.
Az izgalmasan szétbomló témák ugyanúgy matematikai sémákba rendeződnek, mint Ockeghem dallamai, a második rész kitartott szólamai pedig szintén a reneszánsz és a még korábbi művek némelyikét idézik fel.

Sári József trialógusa ezzel ellentétben nélkülözi az efféle elvontságot. Mintha egymással feleselő, pletykálkodó asszonyokat vagy gyermekeket hallanánk, úgy veszik át egymástól a témákat a hangszerek, miután a meglehetősen monodikus bevezetőt követően szétválnak a szólamok.
Ám úgy vélem, mindenki mást hall ki a kortárs zenéhez kevésbé szokottak számára is élvezhető darabból.

A leggyönyörűségesebb felfedezés mégis Tallis apró remekműve, az ismét csak evilági boldogsággal teli „Felix namque”.
Míg Ockeghem miséje részben a középkorba tekint vissza, a középkorból merít ihletet, Tallis fantáziaszerű variációiban már a korai barokk sejlik fel. Különösen feltűnő ez a jelen átdolgozásban, melyben a játékos és vidám, tematikában és ritmusban egyaránt változatos fúvósszólamokat a cimbalom egyfajta continuóként támasztja meg.

Szavakkal mégsem leírható, mennyire elragadó a darab. Meg kell hallgatni, nincs más megoldás. Ahogy meg kell hallgatni, méghozzá többször is, az egész lemezt.

Az együttes tagjai:
Klenyán Csaba - klarinét (Selmer)
Rozmán Lajos - klarinét (L. Rossi)
Lakatos György - fagott (Heckel No. 8492)

Közreműködik:
Vékony Ildikó - cimbalom (8)

A lemezen elhangzó számok listája:
Johannes Ockeghem: Missa Sine Nomine
1. Kyrie
2. Gloria
3. Credo
4. Sanctus
5. Agnus Dei
6. Serei Zsolt: Dream drawings
7. Sári József: Trialog
8. Thomas Tallis: Felix namque (Kondor Ádám átdolgozásában)

Diszkográfia:
Offertorium (2003)
Trialog (2008)