FőképBach hatalmas életművéből a Vivaldi és Alessandro Marcello „feldolgozások” mellett a szóló versenyművekben legegyértelműbben tetten érhető az érett itáliai barokk hatása. A csembaló concertók felvételei közül pedig a Christophe Rousset és Christopher Hogwood közreműködésével készültek mutatják meg teljes pompájukban e páratlan alkotásokat.

Az E-dúr csembaló concerto monumentális első tételében minden szólam csodásan elkülöníthetőn, mégis tökéletes egységben mozog. A hangszeresek játéka alázatosságuk ellenére virtuóz, puristák és speciális igényeket nem támasztó, hétköznapi zenekedvelők számára egyaránt élvezhető.

A mű leginkább szívhez szóló tétele, a Siciliano önkéntelenül is Vivaldi „L’Estro Armonico”-jának híres kettős (hármas) versenyét, annak lassú tételét juttatja eszünkbe. A szinte csak jelzésértékű harmóniai kíséret felett megszólaló gyönyörű dallam vetekszik a gyakorta játszott és mai hangszerekkel szintén számtalanszor feldolgozott „Air”-rel a harmadik, D-dúr Zenekari szvitből (BWV 1068), valamint a f-moll csembalóverseny (BWV 1056) hasonlóképp közkedvelt Andantéjával is.

A záró tétel gáláns, magasztos hangütése azonban eltér az olasz mestertől megszokott felhőtlen és féktelenül vidám lezárásoktól.

Annak dacára, hogy az A-dúr versenymű szóló concertónak íródott, az előbbi műnél sokkal több rokonságot mutat a Brandenburgi versenyekkel, no meg Arcangelo Corelli Op. 6-ként egybegyűjtött, műfaji alapnak tekinthető concerto grossóival. A szólóhangszer lényegében egyetlen egyszer sem marad egyedül, a zenekari hangzás is tömörebb, egységben mozgóbb, mint a határozottabban az egyéni képességek megmutatására hivatott többi, az albumra beválogatott versenyműben.

Az a-moll hegedűverseny és annak csembaló-átirata ismételten Vivaldi ihlető hatását idézi fel. A szélső tételekre a kompozíció és az előadó fergeteges virtuozitása jellemző - e megállapítás különösen a harmadik, Allegro assai tételre igaz -, ám az Andante sem nélkülözi a hangszer tökéletes ismeretének szükségességét. A két, alapjaiban azonos darab egymás mellé helyezett felvétele ugyanakkor a hangszerre szabott írás sajátosságainak összehasonlítására is kitűnő alkalmat ad.

Az Academy of Ancient Music és a két kiváló csembalista (s ne feledkezzünk el a nagyszerű Jaap Schröderről sem) közös felvételei a historikus előadások, de általában a korszerű hangfelvételek kivételes teljesítményi közé tartoznak.

Előadók:
Christophe Rousset - csembaló
Jaap Schröder - hegedű (BWV 1041)

The Academy of Ancient Music
Christopher Hogwood - karmester

A lemezen elhangzó művek listája:
Harpsichord Concerto in E-major, BWV 1053
1. I Allegro
2. II Siciliano
3. III Allegro

Harpsichord Concerto in A major, BWV 1055
4. I Allegro
5. II Larghetto [Siciliano]
6. III Allegro ma non tanto

Violin Concerto in A minor, BWV 1041
7. I [Allegro]
8. II Andante
9. III Allegro assai

Harpsichord Concerto in G minor, 1058
10. I [Allegro]
11. II Andante
12. III Allegro assai

Kapcsolódó írások:Interjú Christopher Hogwooddal
A Bázeli Kamarazenekar hangversenye