FőképNigel Kennedyt hallgatni önmagában is hatalmas élmény. Hát még ha látjuk is hozzá, amit és ahogyan csinál!

Az enyhén szólva is extravagáns, nyomokban punk kakastaréjra emlékeztető frizura, a selyemnek tűnő köntös és a betyáring, a bakancs nem jellegzetesen klasszikus koncertekkel azonosítható jegyek.
Kennedy ráadásul gesztusaiban szintén szembemegy a konvenciókkal. Finom meghajlás helyett összeszorított ökleit rázza, akár egy győztes bokszoló, a karmesternek és az első hegedűsnek a sikátorok bonyolult kézfogásával köszöni meg a közreműködést.

Hegedülés közben pedig dobog, sőt, ha úgy tartja kedve, körbejárja a színpadot.

Ám nem csak, nem feltétlenül ezért szeretjük őt. Hanem azért, mert amikor műtokás, lehunyt szemű beleéléssel játszani kezd, másoktól csak nagy ritkán hallható hangokat csal ki hangszeréből.
Az, hogy minden hangja tökéletesen intonált, precízen időzített és épp a kellő hangerővel, egyenességgel vagy vibrátóval szólal meg, szinte magától értődő.
Az viszont, ahogy a darabok rejtett szépségeit a felszínre hozza, egészen egyedi. Úgyszólván nem is találhatni a játékához méltó zenekart.

Még akkor sem, ha a jelen felvételen közreműködő Lengyel Kamarazenekar elvileg nemzeti karaktert kölcsönöz a - mondhatni - Kennedy által újra felfedezett romantikus komponisták muzsikájának.

Újra felfedezett, hiszen sem Karłowicz, sem Młinarski hegedűversenyeivel nem találkozhatunk a lengyel hangversenytermek műsorán, nemzetközileg pedig lényegében ismeretlennek számítanak.
Nigel Kennedy ellenben rögtön meggyőz minket arról, hogy jelentős zeneszerzők jelentős darabjai merültek már-már véglegesen feledésbe.

Karłowicz stílusa leginkább Csajkovszkijéval rokonítható. Érzelmekben gazdag zenéjét egyfajta klasszicista kimértség tartja kordában, hogy a két megközelítés egymást erősítve hozzon létre valami csodálatosat.

Vele szemben Młinarski maga a romantikus zabolátlanság. Nála az áradó témák és a szenvedélyesség egyet jelent a zene lényegével, lelkével.
Jószerével csapongónak mutatkozó, hangulatfestő és másnál öncélúnak tetszően virtuóz elemekkel teli zenéjét csak egy Kennedyhez hasonló zseni képes átlátni, befogni, és befogadhatóvá tenni mások számára is.

Az átvezető darab, Bach harmadik hegedű-partitájának prelúdiuma felér egy epifániával. A zenei tökély, amikor a szerző és az előadó azonos szinten, mélységekben és magasságokban mozog, egyenesen egy megvilágosodással ér fel.
Kennedy Bach-játékát hallgatva megérthetjük, miért nem evilági műfaj a tiszta (vagyis nem programatikus) zene.

Vittorio Monti híres „Csárdás”-a mindennek a szöges ellentéte. Kennedy itt bohóckodik, a zenekar tagjaival össze-összekacsintva hecceli a közönséget. Improvizál, betold, úgy játszik az érzelmekkel és tesz keresztbe az elvárásoknak, ahogy csak akar.
Kijön belőle a fenegyerek, aki fityiszt mutat a nyárspolgároknak, a zene játékszerűségét felhúzott orral megtagadó uraknak és hölgyeknek.

A ráadás ráadása egy ír dal, a „Danny Boy”, amit Kennedy politikai felhangoktól sem mentesen konferál fel. Akinek esetleg ismerősnek tűnne a dallam, mégsem tudja hová tenni azt, a számos feldolgozás közül hadd említsek egyet.
Ugyanez a melódia hangzik el a Thin Lizzy Black Rose albumán, a címadó dal második témájaként.

A Polish Spirit tehát tipikus Nigel Kennedy-előadás, s nem utolsósorban tisztelgés felesége hazájának. Talán nem annyira fergeteges, mint a „Négy évszak” olaszországi élő felvétele, ám mindenképp páratlan koncertélmény, s jó eséllyel még az ismeretlen klasszikusoktól ódzkodókat is lenyűgözi.

Előadók:
Nigel Kennedy - hegedű

Polish Chamber Orchestra
Jacek Kaspszyk - karmester

A lemezen elhangzó számok listája:
1. (Introduction)

Mieczysław Karłowicz: Violin Concerto in A Op. 8
2. Allegro moderato
3. Romanza. Andante
4. Finale. Vivace Assai

5. Johann Sebastian Bach: Prelude from Partita For Solo Violin in E (BWV 1006)

Emil Młinarski: Violin Concerto No. 2 in D Op. 6
6. Allegro moderato
7. Quasi notturno. Andante
8. Allegro vivace

9. Vittorio Monti: Czardas - arranged by Nigel Kennedy, cadenza by Nigel Kennedy

10. Danny Boy (Trad.) - arranged by Nigel Kennedy