Főkép Mai, terhelt világunkban sokan szenvedünk a klausztrofóbia jelenségétől. A bezártság által okozott szorongás különböző helyeken törhet ránk: kocsiban, liftben, tömött autóbuszon, zajos koncerteken.
A menekülési útvonalak eltorlaszolódásától való félelem teljes valójában támad: tenyerünk izzadni kezd, szédülünk, fulladozunk, eljuthatunk az ájulásig is.
Történik mindez akkor, ha személyes, fizikai terünk hirtelen, rohamosan szűkülni kezd, kvázi ránk csukódik.
 
De vajon közülünk hányan élnek meg hasonló érzéseket abban az esetben, ha maga a cselekvő akarat, az amely minket embereket megkülönböztet a többi földi élőlénytől, kerül korlátozásra?
 
Mennyiben vagyunk tudatában az életünk felett nap mint nap rendelkező, értékeknek nevezett íratlan, írott szabályoknak?
 
A boldogságunkat, a kényelmünket, vagy valami kényszeredett hierarchia, a darwini túlélési lánc fenntartását szolgálják a földi létünket irányító társadalmi panelek?
 
Egyáltalán léteznek-e olyan emberek, akik felismerik és nyomasztónak találják a szokások, a bevett konvenciók, vallási hiedelmek, kulturális sznobizmus korlátait?
 
Bunuel többek között ezeket a kérdéseket feszegeti Az öldöklő angyal című filmjében, ahol egy illusztris társaság, csupa értelmiségi, felső-középosztálybeli „felvilágosult” nő és férfi gyűlik össze, hogy egy kellemes vacsorát töltsenek Nobile házigazda szalonjában. A vacsora azonban hamarosan nyomasztó, rémálommá alakul át, mivel valami láthatatlan erő folytán a meghívottak nem képesek többé elhagyni a házat.
 
Bunuel filmje keserűen, maró humorral űz gúnyt a látszólag minden ismeret birtokában lévő intellektuel csoportból, amelynek tagjai legfeljebb a szavak szintjén, enyhe cinizmus formájában szállnak szembe a hagyományos társadalmi értékekkel.
Képtelenek kitörni saját mesterséges mozgásterünkből. Valós megoldások keresése helyett a bezártság folytán rohamosan hasonlítani kezdenek egy ősközösséghez, ahol a túlélés, mint egyetlen erő diadalmaskodik.
 
Bunuel igazi filmet készített, olyat, ami ma talán már nem is létezik. A szimbólumokban gazdag mozi minden mondata, mozzanata ironikus támadás a meglévő társadalmi rend, az emberi elme korlátolt szabadsága ellen, felkavaró, szörnyülködésre, elgondolkodásra serkentő.
Mindezt teszi olyan film formájában, ami a fényeket és a sötétséget szolgálatába állító felvételekkel, a mesteri színészi játék segítségével meséli el a különös néhány nap történetét.
 
Azoknak pedig, akik a film minden rejtett kis kódját meg szeretnék érteni, mindenképpen figyelmébe ajánlom Perlaki Tamás filmesztéta az extrák között található magyarázatát. Perlaki, a tőle megszokott módon átfogó, kiváló elemzést ad, megfogalmazva az összes sejtésünket a filmmel kapcsolatban, kimondott, és kimondatlan gondolatainkat.
 
DVD extrák:
Perlaki Tamás filmelemzése
Luis Bunuel filmográfia
Képgaléria
Előzetesek
 
DVD technikai adatok:
Képarány: 1,33:1 (4:3) (fekete-fehér)
Hang: magyar (Mono), spanyol (Mono)
Felirat: magyar