Főkép

Aki könnyed, igényes szórakozásra vágyik, annak nem feltétlenül a televízió kínálatában érdemes keresgélni. A zene éppúgy megteszi. Különösen, ha az olasz barokk mestere, Antonio Vivaldi szolgáltatja a zenét. No nem archív hangfelvételről, hiszen időgépet építeni lehetetlenség, legalábbis minden jel erre mutat, hanem hátrahagyott kottafejek formájában, melyeket jó esetben korhű, vagy annak szánt lemezről hallgathatunk.

Vivaldi kétségtelenül a hangszerek és a hangszerelés minden csínjának birtokában lehetett. Bármilyen instrumentumra írt, a legcsodálatosabb hangokat csalta elő belőle. A dallamok, motívumok és szólótémák féktelenül áradnak, mintha a komponista eggyé vált volna a hangszerrel, és mintegy belülről fakadón, a hangszer nevében fogalmazná meg gondolatait.

Mindennek érzékeltetéséhez olyan kiváló muzsikusok szükségesek, mint a régizene avatott szakértője, Fabio Biondi, és az általa alapított Europa Galante kamaraegyüttes.

Saját zenekara létrehozása előtt Biondi nem kisebb nevekkel zenélt együtt, mint Philippe Herreweghe és a Chapelle Royale, Gérard Lesne, valamint Jordi Savall. Játékára ezért a rendkívüli virtuozitás és elevenség mellett az a kivételes arány- és szimmetriaérzék jellemző, ami csak kevesek sajátja. Ez a Vivaldi összes viola d’amore concertóját bemutató albumon is jól hallható.

A hangszer sajátosan édes, meleg és telt hangszínét a hat-hét megszólaltatott húr alatt kifeszített rezgőhúrok adják. Ezért tökéletesen alkalmas egyfajta meghittség sugalmazására. A jelentős komponisták közül mégis csupán Vivaldi neve alatt jelent meg több értékes, önálló mű, igaz a viola d’amore megszólal a János-passió két áriájában, sőt, Erkel Ferenc Bánk Bánjában is.

Hogy Vivaldinak mit sikerült kicsalnia belőle, nem is próbálom meg leírni, ezt kizárólag meghallgatni lehet. Annyi talán elég, hogy tündöklő, vidám, szívet melengető felvételek kerültek a lemezre, teljesen hibátlan előadásban. A legkülönlegesebb darab a két kürtre, két oboára, fagottra és viola d’amoréra írt F-dúr kamara concerto (RV 97), melynek intimitásával és magasztosságával egyetlen más itt elhangzó mű sem vetekedhet.

Az albumot mindenekelőtt azoknak ajánlom, akik a barokk zenét többnyire az Academy of Ancient Music, a John Eliot Gardiner vezette Monteverdi Orchestra, vagy a már említett Philippe Herreweghe együtteseinek tolmácsolásában élvezik. Ám biztosra veszem, hogy mások sem fognak csalódni benne.

Előadók:
Fabio Biondi - viola d’amore, zenekarvezető
Giangiacomo Pinardi - lant
Europa Galante

A lemezen elhangzó művek listája:
1-3. Concerto in D minor RV 394
4-6. Concerto in A major RV 396
7-9. Concerto in D major RV 392
10-12. Concerto in D minor RV 393
13-15. Concerto in D minor RV 395
16-18. Concerto in A minor RV 397
19-21. Concerto in F major RV 97
22-24. Concerto for viola d’amore and lute in D minor RV 540