Főkép

Kedves utasaink, a regény mellett vigyázzanak, mivel ez még mindig nem a Vorkosigan-saga, hanem csupán annak második előzménykötete? Világos ugye? Nem? Na ezen nem is igazán csodálkozom.

Tulajdonképpen ne is foglalkozzunk Miles Vorkosigannal, mivel az első fejezetben még a világra sem jött. Helyette a borítón látható bájos-csábos hölgy, Cordelia Naismith és Lord Aral Vorkosigan otthoni kalandjait ismerjük meg, az újdonsült feleség elbeszéléséből. A kép hátterében a morc alak nem más, mint Bothari őrmester, aki az előző részben meglehetősen negatív szerepet játszott. A teljesség kedvéért megemlítem, hogy a sorozat névadója, Miles Vorkosigan is látható a képen, igaz, még csak magzat formájában van jelen, a két emberalak között látható tartályban várja „születését”.

A még teljesebb teljesség kedvéért elmondom, hogy az eddig látott Barrayar borítók közül (négy vagy öt elképzelés) Szendrei Tibor festménye tetszik a legjobban. Nem csak azért, mert köze van a cselekményhez, hanem mert valahogy így képzeltem el ezt a két szereplőt.

A kötet keletkezéséről még egy adalék. Miután hosszas kiadókeresés után megjelent az addig íróasztalfiókban heverő három könyv, Lois McMaster Bujold (szül. 1949. november 2.) népszerű íróként folytatta a sorozatot. Évekkel később úgy döntött, befoltozza azt a lyukat, ami a Maréknyi becsület és Katonának alkalmatlan (előzetes munkacím) között tátong. Na ebből az elképzelésből keletkezett a Barrayar.

A hangvétel továbbra is könnyed, az emberiség problémáinak boncolgatása helyett sci-fi űroperát idéző pergő cselekményvezetést kapunk, no meg közeli állapotfelvételt a Barrayar militáns társadalmáról.