Főkép

Az egyik zenei elméletem szerint mindenkinek megvan a kedvenc énekhangja, amit szinte bármikor képes kedvtelve hallgatni, ami nem okoz csalódást, megpendíti azt a bizonyos ideget a gerincoszlop mellett, amitől feláll a szőr a kezén, és a többi. Amibe első hallásra beleszerelmesedik – s ha mellé még kellemes muzsika is társul, az ember menthetetlenül elveszett. Picasso járt így a finn énekesnővel és a halas recepttel – csak hogy egy közismert példára utaljak.

Amikor első ízben hallottam Liv Kristine éteri hangját (az „Elegy” klipjében), teljesen lenyűgözött. A zene sem volt annyira rossz, szóval a Vinland Saga album azóta is rendszeres vendég a lejátszómban.

Nagyjából egy évvel később, amikor már (szinte) számolatlanul nyomulnak az énekesnőt előtérbe helyező bandák, összeakadtam az Eyes of Eden nevű csapat lemezével. Háttérzeneként indult, de Franziska Huth csengő hangja kikényszerítette osztatlan figyelmemet. Aztán ismét elfogott az ismerős borzongás. Pedig ha szubjektív vagyok, akkor azt mondom, messze vannak a Nightwish, vagy a Lacuna Coil nagyszerűségétől. A zene korrekt (mondjuk mást nem is tudnék elképzelni Waldemar Sorychta és Tom Diener kettősétől), de még lehet mit csiszolni rajta. Meg talán az is igaz, hogy a két év nem vált előnyére a lemeznek. Technikailag hibátlan, csak talán egy kicsit túl steril.

A muzsika alapvetően gótikus metal, ennek megfelelő szövegekkel, igényesen kivitelezett cd-könyvecskével. Borongós, melankolikus, elvarázsolt hangulat – amihez szerintem nagyon illik Huth kisasszony hangja. Kristálytiszta ének, rengeteg kifejezőerővel (példa erre a „From Heaven Sent” szám), de ne operákon edződött orgánumra gondoljunk, hanem hagyományos, természetes énekhangra.

Mondjuk az is igaz, hogy tudat alatt végig arra vártam, mikor engedi ki amúgy istenigazából a hangját, amitől repednek a csillárok és ledermed az ember. Nos efféle durvaságra nem került sor az együtt töltött háromnegyedóra alatt. Továbbmegyek, a zene sem döngölt a földbe. A gitár-dob kettős inkább csak sejteti (például a már említett „From Heaven Sent” számban) a zenében szunnyadó erőt, mint amikor a pankrátor álmodozva sétál a telihold fényétől ezüstbe mártott őszi erdőben.

Erőteljes durvulat helyett bőségesen áradó dallamokat kapunk. Felületes hallgatás alapján ezek egyformának tűnnek, pedig erről szó sincs, csupán a közepes tempó mossa némileg egybe a tíz szerzeményt. A zeneiség összefoglalása legjobban a tízperces záró opuszban figyelhető meg. Itt bőségesen jut idő az epikus építkezésre, a lágyabb és durvább részek kidolgozására, átvezetésére.

Ígéretes bemutatkozó albumról van szó, aminek nem sok esélye van az áttörésre, lévén mások ennél már jobbat is letettek az asztalra. Nagyon sok múlik a következő albumon, ami reményeim szerint nem két év múlva érkezik, hanem jóval korábban.

Az együttes tagjai:
Franziska Huth - ének
Waldemar Sorychta - gitár
Alla Fedynitch – basszusgitár
Tom Diener – dob

Közreműködők:
Sandra Schleret – háttérvokál
Raimund Gitsels – hegedű

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Winter Night
2. When Gods Fall
3. Star Schleret
4. Pictures Schleret
5. Dancing Fire
6. Sleeping Minds
7. Daylight Schleret
8. Man in the Flame
9. From Heaven Sent
10. Not Human Kind

Diszkográfia:
Faith (2007)