FőképKorábban nem volt szerencsém a Nonesuch kiadó „Explorer” sorozatához, de a jövőben lesni fogom, hiszen ha olyan kincseket tartalmaz, mint példának okáért ez a lemez, akkor igenis érdemes lesz megismernem a többit is.

Tradicionális zenéről van szó, amit nem mondanék pusztán népzenének, annál ez egy kicsit több.
De ellentétben a manapság kapható válogatások többségével, valóban eredeti hangszereken játszó, a forrásokat jól ismerő muzsikusok előadásában sorjáznak a számok. És sehol egy elektronikus zeneszerszám, vagy segédprogram. Vitathatatlanul üdítő élmény.

Aki az autentikusságon felül még a keleti egzotikumot is feltételül szabja a zenével szemben, az kimondottan jól jár, hiszen kedvére dúskálhat a szamiszen, a shakuhachi (japán fuvola), a biwa (rövidnyakú lant), a koto (13 húros citeraszerűség) hangjában.

Úgy vélem, meglehetősen kevesen vannak idehaza, akik már jártak kabuki színházban, és ismerik kialakulásának körülményeit.
Ebbe most nem mennék bele, de az Edo-korban (1615-1868) kialakult kabuki máig része a japán kultúrának. Elegye a tánc/ének/zene hármasnak, és az idők során számos változata jött létre.

A lemezen a naguta sítlus (hosszú dal) kerül bemutatásra négy szám erejéig. A magyar fül számára idegenül hangzó dallamok, a szamiszen hangjával kiegészülve – háttérzeneként vagy kicsit nagyobb hangerőn élvezve – varázslatos élményt jelentenek.
Főként a nyitó „Echigojishi” és a negyedik, „Kanjincho” tétel frenetikus.

Az utolsó négy szám „csak” instrumentális zenét rejt, de mivel ezek gyökere is ebbe a korba nyúlik vissza, alig térnek el a kabuki muzsikától. A „Shirabe-Sagariha” fuvolái valóban elhitetik a hallgatóval, hogy ott áll az útszéli bambuszerdőben, és hallja miként suhan át a szél a levelek között.
De ugyanez a képszerűség elmondható a többi szerzemény kapcsán is – letisztult hangzás ötvöződik művészi megjelenítő erővel. Gyertyaláng mellett a zene életre kelti a fantáziánk szülte jeleneteket.

Az utolsó két kompozíció modernnek számít, hiszen a huszadik században keletkeztek, de egyáltalán nem lógnak ki a sorból – tisztaság és egyszerűség jellemzi őket.

Jelen CD az 1980-as bakelit remasterizált változata, ennek megfelelően a hangzásra nem lehet panasz, sehol egy reccsenés, minden arányosan, tisztán szól, miközben a dinamika sem veszett el (ajánlom lejátszani nagyobb hangerővel is). Hallgatás közben egyszer sem éreztem az eredeti felvétel óta eltelt majd harminc év porát.

Mivel efféle lemez ritkán kapható hazánkban, beszerzését csak javasolni tudom a távol-keleti és japán zenét kedvelőknek.

Az együttes tagjai:
Hirokazu Sugiura - szamiszen
Yukiko Ota – szamiszen
Kohei Nishikawa
Kohachiro Miyata – shakuhachi fuvola
Kifu Mitsuhashi– shakuhachi fuvola
Ayako Handa – ének, biwa
Keiko Nosaka – koto
Naritoshi Tosha
Taichi Ozaki
Hiromitsu Katada – ütős hangszerek
Akikuni Takahashi – ütős hangszerek

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Echigojishi (The Echigo Lion)
2. Ataka no Matsu (The Pine Tree at Ataka)
3. Musume Dojoji (The Maiden at the Dojo Temple)
4. Kanjincho (The Subscription List)
5. Shirabe-Sagariha (The Sound of Wind Through the bamboo Leaves)
6. Atsumori (The Death of Atsumori)
7. Hanayagi (The Greening)
8. Satto (Wind Dance)

Diszkográfia:
Japan: Kabuki & Other Traditional Music
Japan: Shakuhachi - Japanese Flute
Japan: Traditional Vocal & Instrumental Music