FőképJóllehet köztudottan viszonylagos minden, különösen, ha értékítéletre kerül sor, azt talán az orbitális tévedés veszélye nélkül leírhatom, hogy míg a huszadik század első felének magyar zeneművészetét Bartók Béla és Kodály Zoltán, addig a másodikét két György: Ligeti és Kurtág munkássága határozta meg.

Ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy mások nem alkottak jelentős műveket, csupán arra utalok, hogy mind idehaza, mind nemzetközileg az ő műveik és zenefelfogásuk hatottak serkentőn más komponistákra, és az ő alkotásaikat ismerhette meg a legszélesebb körű közönség.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Kurtág minden alkotását rögzítették volna, így most a szerző nyolcvanadik születésnapját ünnepelni hivatott koncertsorozaton felvett két mű is először jelenhetett meg hanghordozón a BMC Records gondozásában.
Ráadásul az élő előadás spontaneitásával, ami nélkülözhetetlen a modernizmus utáni zenék előadásakor.

Az immár sokadik Új Zene ugyanis nem csupán a századok kimeríthetetlen kincsestárának stílusgyöngyszemeiből merít, hanem az előadási praktikák tekintetében is sok ötletet kölcsönöz.
A Zwiegesprächban például a mai könnyűzenében dominánssá vált szintetizátorok szólalnak meg, felelgetnek a hagyományos vonósnégyessel, de jól tudjuk, az elektronikus zenével elsőként olyan korszakos jelentőségű zeneszerzők kísérleteztek, mint Karlheinz Stockhausen és Luigi Nono.

A …concertante… előadásai nem ritkán performance-szerűen zajlanak, a zenét különféle hangterekben, különféle szó szerinti megközelítésekkel igyekezhetünk megérteni (persze mindez hangfelvételen legfeljebb hangmérnöki mesterkedéssel érzékeltethető, és így is csak megközelítően), az Kurtág-művekre olyannyira jellemző improvizációról, vagy inkább determinálatlanságról nem is beszélve.

A Hipartita ugyanakkor a reneszánszig, egészen pontosan az Erzsébet-kori Angliáig megy vissza. Nem elsősorban a hangok sorában, hiszen a glisszandók, a kissé alul- vagy felülintonált hangok inkább a jazzre és a bluesra jellemzők, hanem az előadó és közönsége relatív mozgásában.
Thomas Tallis Spem in aliumában tapasztalható hasonló hatás, még ha megfordítva is, ahogy a kórusok között elvonuló hallgatóság a térben is változni érzékeli a zenét.

A Játékokból és az átiratokból szintén a régi komponisták, mindenekelőtt Johann Sebastian Bach és Bartók hatása sejlik fel közvetett vagy közvetlen módokon.

Nem kell félni tehát Kurtág muzsikájától. Napjaink egyik legjelentősebb zeneszerzőjének matematikai szigor jellemezte, természetutánzó, ezer forrásból merítő és az ötleteket átlényegítve újraalkotó zenéje (némi előképzettséggel vagy kellő fogékonysággal) szép és élvezhető.
Egyfajta Bartók 2.0, olyan zene ez, ami egyszerre mutat hátra és előre, egyszerre összegez és nyit meg új kapukat, mutat új utakat. Zene, ami a maga fura módján csodálatos.

Előadók:
Hiromi Kikuchi - hegedű
Ken Hakii - brácsa

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Kocsis Zoltán - karmester

Keller Vonósnégyes

ifj. Kurtág György - szintetizátor

Kurtág György - pianino con supersordino
Kurtág Márta - pianino con supersordino

A lemezen elhangzó számok listája:
CD 1
1-5. Kurtág György: …concertante… op. 42
6-10. Kurtág György - ifj. Kurtág György: Zwiegespräch

CD 2
1-8. Kurtág György: Hipartita op. 43
9-27. Kurtág Görgy: Részletek a Játékokból és az átiratokból