FőképDevon Graves mindig is kiemelkedő, nagyon művészi előadásmódjáról volt híres. A nevével fémjelzett lemezek mind minőségi produkciók, melyek őszinte, érzelmekkel teli és varázslatos muzsikát rejtenek, amihez még hozzáadódnak Devon költői és filozofikus megfogalmazású szövegei is.
Az idén megjelent Dead Soul Tribe CD-re, a meghökkentő című és az egyszerű, de remek borítóval rendelkező A Lullaby for the Devil-re ez hatványozottan igaz.

A minden korábbinál személyesebb hangvételű korong ugyanis rengeteg újítást és finomságot tartogat ezen rendkívüli tehetség rajongóinak mind zeneileg, mind pedig a szövegek tekintetében.
Az előző lemezekhez képest ez sokkal szabadabb, kísérletezőbb és változatosabb is lett, mivel minden egyes dal páratlanul és máshogyan szép.

Szavakkal nem is könnyű leírni azt a csodát, amit ez a lemez nyújt. Az biztos, hogy ha korábban szűklátókörűen progresszív metálnak is lehetett nevezni a banda stílusát, akkor ez ma már semmiképp sem lenne elegendő a bekategorizáláshoz.

A nyitó „Psychosphere” egyfajta rövid felvezetés, ami a zenekar korábbi lemezeinek világát idézi fel, és tulajdonképpen bármelyik Dead Soul Tribe kiadványon helyet kaphatott volna. Ami azonban sokkal érdekesebb ennél, az a folytatás, ami már egy másik szintre emeli ezt a zenét.

A „Goodbye City Life” szinte már filmzenés, igen monumentális és folyamatosan változó folyam, amely kiválóan alkalmas Devon kreativitásának és zsenijének szemléltetésére. Egyszerre gyönyörű és félelmetes ez a nem kevés pszichedeliával átitatott darab, hasonlót korábban nem hogy tőlük, de még más zenekaroktól sem hallottam.
Itt üti fel a fejét először az albumon Devon gyönyörű fuvolajátéka is, amiből egyébként szerencsére még több van, mint korábban.

A „Here Come the Pigs” a „Psychosphere”-hez hasonló, de igazi progresszív tétel, ami nyugtalan gitárnyűvéssel és folyamatos tempóváltásával szinte kaotikus rendszertelenséget, és nyugtalanító atmoszférát teremt.

Ezek után szinte üdítő a gyönyörű dallamokkal és békés ritmussal induló „Lost in You”, ami a fájdalmas refrén bekövetkeztével azonban újra felzaklatja a hallgatót. Hatalmas érzelmi töltet van ebben a dalban, és a szöveggel együtt igazi katarzist tud nyújtani, szó szerint el lehet veszni benne.
Ez egyébként személyes kedvencem, az ezt követő „A Stairway to Nowhere”-nel együtt, ami ugyan nyugodtabb, de nem kevésbé szomorú. Hasonló elkeseredettség és mélység rejlik benne, ugyanakkor nem hangolja le az embert, inkább ámulatba ejti.

A „The Gosamer Strand” egy instrumentális szerzemény. Itt teljesen a fuvola csodálatos dallamai viszik a prímet, ám a gyönyörű dallamokat olykor itt is megtörik valamilyen nyugtalanító betéttel, de ettől csak még inkább nagyra értékelhetőek a higgadtabb részek. Egyszerre könnyed és monumentális, a fuvola csodás hangja megérinti az ember lelkét.

Az „Any Sign at All” egy tipikusan DST-s, lassan kibontakozó, de a végére éteri magasságokat is megütő dal, amiben a zene tökéletes összhangban áll a szöveggel. A „Fear” akusztikus megszólalásával és kellemesen fogós és pozitív kicsengésű refrénjével egy kis pihenő az érzelmileg felspannolt hallgató számára, de itt sem pihenhetünk igazán, mert a legváratlanabb pillanatban is megijeszthetnek bennünket.

A „Further Down” egy zakatolós, bepörgetős dal, a cím is teljesen visszaadja a dal lényegét - és csak haladunk előre megállás nélkül, át minden akadályon.

A lemezt lezáró címadó nóta pedig szintén egy kicsit sötét, folyamatosan változó, igazi progresszív tétel, a Dead Soul Tribe esszenciája, ugyanakkor a Psychotic Waltz világát is felidézi, vagyis igazán remek végszó.

Egyetlen támadható felületet találtam a lemezen, ez pedig a hangzása. Egy némileg letisztultabb formában még többet lenne képes adni ez a csoda. Azért ma már modernebb megszólalással illene megjelenni, ami a dalok értékéhez is sokat adhatna. Ugyanakkor ilyen teljesítmény mellett még ez az egyébként nem apró baki is elnézhető nekik.

Ezzel a lemezzel új dimenziókba emelkedett a Dead Soul Tribe zenéje, ami határtalan szépséggel és varázslatos atmoszférával bír, ugyanakkor nagyon is emberi.
A Porcupine Tree idei munkásságát csupán a hangzásbeli hiányosságok miatt nem győzheti le nálam az év lemezének versenyében. Egyébként meg kötelező darab minden igényes zenére nyitott műkedvelő számára.

Az együttes tagjai:
Devon Graves - ének, gitár, fuvola
Roland Ivenz - basszusgitár
Rollz Kerschbaumer - gitár
Adel Moustafa – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Psychosphere
2. Goodbye City Life
3. Here Come The Pigs
4. Lost In You
5. A Stairway To Nowhere
6. The Gossamer Strand
7. Any Sign At All
8. Fear
9. Further Down
10. A Lullaby For The Devil

Diszkográfia:
Dead Soul Tribe (2002)
A Murder of Crows (2003)
The January Tree (2004)
The Dead Word (2005)
A Lullaby for the Devil (2007)

Kapcsolódó írás:Koncert: DST, Rage –2004. november 21., E-Klub