FőképA Mi Micsoda sorozat tagjai általában nem igénylenek kifejezett érdeklődést és kitartást egy gyerektől, hiszen teljesen átfogóan, de mégsem szárazon vezetik körbe a nyiladozó elmét az adott tárgykörben.
A Hidak és alagutak azonban egy kicsit más tészta. Be kell valljam, nem tartom valószínűnek, hogy minden gyerek otthagyna csapot-papot, hogy olvasson a mérnöki szakma ezen teljesítményeiről.
Egyáltalán, bármilyen olyan dologról, ami ilyen speciális témát érint. Persze attól még egyáltalán nem sajnálom, hogy megjelent, sőt.

Egy ilyen könyv megvásárlása szerintem tipikusan az a helyzet, amikor az ember elmegy egy alibi gyerekkel megnézni a Transformers filmet. Jó. Engem kiskoromban érdekeltek az ilyen könyvek, ráadásul majdnem mérnök lettem én is, így ez a hozzáállás gondolom nem mondható kifejezetten tipikusnak.
Aztán lehet, hogy már nem a „…tűzoltó leszel, s katona…” határozza meg a mai gyerekek hozzáállását, és inkább nekik van szükségük alibi szülőre, hogy egy ilyen könyvhöz hozzájussanak.

Mi másról, hidakról és alagutakról lehet olvasni a könyvben, de olyan részletességgel, hogy hogyan néz ki az adott fúrófej, vagy hogy milyen erőhatásoknak van kitéve egy függőhíd. Sőt egyáltalán mi az a függőhíd, meg milyen hidak vannak.
Mindezt fordított sorrendben, ami gondolom azért jó, mert így valamilyen megalapozottságot nyernek az adott információk. Az általánostól haladunk a speciális felé, úgy, hogy a megszokott történeti áttekintést is megkapjuk. Izé. Kapja a nyiladozó elme.

Ráadásul mi itt „Pesten” metrót építünk, így simán előfordulhat, hogy a gyermek egy adott felnőttek közt zajló beszélgetésben mindenkit lealázva elemzi az alagútfúrás rejtelmeit, hogy a hídfelújításról ne is beszéljünk.
Ezzel a könyvvel bármely gyereknél elérhető, hogy legalább kettő percig hídépítő akarjon lenni, hiszen az alapelveket már úgyis tudja.

Szerintem abszolút jó és használható a könyv, persze nincs alibi gyerekem, akivel elolvastathattam volna, így csak a saját véleményemre hagyatkozhatok.