Este (film)
Írta: Krausz Vera | 2007. 09. 27.
Forgatókönyv: Michael Cunningham
Zene: Jan Kacmarek
Főszereplők: Claire Danes, Toni Collette, Vanessa Redgrave, Patrick Wilson, Hugh Dancy, Natasha Richardson, Mamie Gummer, Eileen Atkins, Meryl Streep, Glenn Close
Gyártó: Focuse Features
Magyarországi forgalmazó: SPI International
Magyarországi bemutató: 2007. szeptember 27.
Csodálatosan romantikusnak ígérkező történet, tökéletes felvételeket sugalló filmplakát, csábítóan ütős színészi stáblista: Koltai Lajos Este című legújabb rendezése minden valószínűséggel tömegeket vonz majd a magyar mozikba.
Ragyogó színek: valószínűtlenül kék ég, türkiz tenger, puhán zöld pázsit. A film egyik nyitó képe, a rhodes island-i helyszín felvillantása egy szempillantás alatt a hamisítatlan amerikai álommenyegzők világába röpít minket.
A levegő tele van az ilyenkor szokásos kellemes, izgalommal terhes várakozás-hangulattal.
A vendégeknek még nyoma sincs, helyette jelen vannak a legközelebbi családtagok, a mennyasszony, Lila (Mamie Gummer) bátya, Buddy (Hugh Dancy), édesanyja, Mrs. Wittenborn (Glenn Close), és néhány barát, Ann Grant (Claire Danes) és Harris Arden (Patrick Wilson).
A váltás az idősíkok között gyors, szinte észrevétlenül libbenünk át egyik történetből a másikba.
Egy képileg hasonlóan tökéletes harmóniát, de egészen más típusú érzéseket keltő házban szinte párhuzamosan zajlanak az események. Őszies, barnás színek, az elmúlás illata lengi körül a 40 évvel idősebb, haldokló Ann (Vanessa Redgrave) otthonát.
A morfium hatása alatt lévő Ann feleleveníti életének legörömtelibb, egyben mégis legtragikusabb három napját, újra éli egy varázslatos szerelem történetét. Eközben két lánya, Constance (Natasha Richardson) és Nina (Toni Collette) lesi lelkének minden rezdülését, követi nyomon betegségének lefolyását.
A szereposztás, amely teljesen Koltai kezdeti elképzelései szerint alakult, valóban tökéletes, a filmben mindenki kiváló teljesítményt nyújt.
Zseniális megoldás, hogy a fiatal Lila-t Mamie Gumer játssza, míg az idősebbet édesanyja, Meryl Streep.
Annyira megdöbbentő ugyanis az anya és lánya közötti hasonlóság, hogy amikor Mamie először megjelenik a színen, a néző óhatatlanul eljátszik a gondolattal, hogy miként is lehetett Meryl Streep-et ilyen meggyőzően megfiatalítani.
Őszinte, szívet facsaró jelenet, ahogy Constance búcsúzik Ann-tól, akit valódi édesanyja, Vanessa Redgrave játszik.
A szavak, amelyeket a filmben használ: „I want you back, I want you now!” (Azt akarom, hogy vissza gyere, most akarlak!), saját közös életükből vett mondatok, amelyeket gyermekkorában a valóságban is intézett Natasha elfoglalt színész édesanyjához, Vanessa-hoz.
De nem csak a valódi anya-lánya kapcsolatban lévő színésznők hasonlósága letaglózó. Harris és Ann egyik szerelmi jelenetét követően a fiatal Ann (Claire Danes) mosolya szinte észrevétlenül olvad át az idősebb Ann (Vanessa Redgrave) mosolyába, olyan hitelességgel, hogy a nézőtéren feltehetően senki számára sem megkérdőjelezhető többé, hogy ők valójában egy és ugyanaz a személy, különböző életkorokban.
Ha már színészi teljesítményről szólok, nem szabad említés nélkül hagyni, hogy Claire tökéletes Ann-t alakít, az általa játszott karakter félénksége, szégyenlőssége, visszafojtott szenvedélyessége fantasztikusan tükröződik játékában, például első találkozásánál Harris-szel, vagy Lila számára ajándéknak szánt ének előadása közben.
Buddy-val közös tánca az esküvőt megelőző készülődés közepette pedig nagyon emberi jelenet, magába sűríti mindazt a felszabadultságot, féktelenséget, amelyet Ann csakis egy régi és nagyon közeli barát társaságában élhet meg, mutat ki.
Koltai saját bevallása szerint is a természet önálló főszerepet játszik a filmben. Pados Gyula különlegesen vágott képi felvételei, a természet és az időjárás rezdülései, változásai aláfestik, megszemélyesítik a történet alakulásának egyes epizódjait, a szereplők érzelmi állapotait.
Az Este, mint oly sokszor elhangzott a különböző sajtótájékoztatókon, önálló alkotás független a könyvtől. A film történetvezetése teljességgel más, mint a könyvé, és az eredeti mű hangsúlyai sok esetben eltolódnak.
Véleményem szerint Cunningham, mint az Órák írója, és bizonyos értelemben Virginia Woolf követője, tökéletesen alkalmas az idősíkok elcsúsztatásán és gondolatok szabad áramlásán alapuló Susan Minot könyv forgatókönyvvé alakítására, hiszen ő maga is magas fokon műveli e műfaji sajátosságokra építkező írást.
Miért is érdemes még elmennünk a moziba? Az Este, ahogy Koltai fogalmazta, igazi embermese, amely szól az emberi döntések fontosságáról, a döntések elodázásának következményeiről, a szülő-gyermek kapcsolat nehézségeiről, és egyedülállóan különleges, felbecsülhetetlen értékéről.
Az Este valóban egészen más közönséget céloz meg, mint Koltai első rendezése, a Sorstalanság.
Míg ez utóbbi rétegfilmként is értelmezhető, az Este az amerikai szókimondástól, felnagyított érzelmektől, a picit túlhangsúlyozott mondanivalótól nem mentes, talán túl nőies, de mégis egy csipetnyi kelet-európai távolságtartással, és kis humorral is fűszerezett film.
Kapcsolódó írásunk:Susan Minot: Este
Zene: Jan Kacmarek
Főszereplők: Claire Danes, Toni Collette, Vanessa Redgrave, Patrick Wilson, Hugh Dancy, Natasha Richardson, Mamie Gummer, Eileen Atkins, Meryl Streep, Glenn Close
Gyártó: Focuse Features
Magyarországi forgalmazó: SPI International
Magyarországi bemutató: 2007. szeptember 27.
Csodálatosan romantikusnak ígérkező történet, tökéletes felvételeket sugalló filmplakát, csábítóan ütős színészi stáblista: Koltai Lajos Este című legújabb rendezése minden valószínűséggel tömegeket vonz majd a magyar mozikba.
Ragyogó színek: valószínűtlenül kék ég, türkiz tenger, puhán zöld pázsit. A film egyik nyitó képe, a rhodes island-i helyszín felvillantása egy szempillantás alatt a hamisítatlan amerikai álommenyegzők világába röpít minket.
A levegő tele van az ilyenkor szokásos kellemes, izgalommal terhes várakozás-hangulattal.
A vendégeknek még nyoma sincs, helyette jelen vannak a legközelebbi családtagok, a mennyasszony, Lila (Mamie Gummer) bátya, Buddy (Hugh Dancy), édesanyja, Mrs. Wittenborn (Glenn Close), és néhány barát, Ann Grant (Claire Danes) és Harris Arden (Patrick Wilson).
A váltás az idősíkok között gyors, szinte észrevétlenül libbenünk át egyik történetből a másikba.
Egy képileg hasonlóan tökéletes harmóniát, de egészen más típusú érzéseket keltő házban szinte párhuzamosan zajlanak az események. Őszies, barnás színek, az elmúlás illata lengi körül a 40 évvel idősebb, haldokló Ann (Vanessa Redgrave) otthonát.
A morfium hatása alatt lévő Ann feleleveníti életének legörömtelibb, egyben mégis legtragikusabb három napját, újra éli egy varázslatos szerelem történetét. Eközben két lánya, Constance (Natasha Richardson) és Nina (Toni Collette) lesi lelkének minden rezdülését, követi nyomon betegségének lefolyását.
A szereposztás, amely teljesen Koltai kezdeti elképzelései szerint alakult, valóban tökéletes, a filmben mindenki kiváló teljesítményt nyújt.
Zseniális megoldás, hogy a fiatal Lila-t Mamie Gumer játssza, míg az idősebbet édesanyja, Meryl Streep.
Annyira megdöbbentő ugyanis az anya és lánya közötti hasonlóság, hogy amikor Mamie először megjelenik a színen, a néző óhatatlanul eljátszik a gondolattal, hogy miként is lehetett Meryl Streep-et ilyen meggyőzően megfiatalítani.
Őszinte, szívet facsaró jelenet, ahogy Constance búcsúzik Ann-tól, akit valódi édesanyja, Vanessa Redgrave játszik.
A szavak, amelyeket a filmben használ: „I want you back, I want you now!” (Azt akarom, hogy vissza gyere, most akarlak!), saját közös életükből vett mondatok, amelyeket gyermekkorában a valóságban is intézett Natasha elfoglalt színész édesanyjához, Vanessa-hoz.
De nem csak a valódi anya-lánya kapcsolatban lévő színésznők hasonlósága letaglózó. Harris és Ann egyik szerelmi jelenetét követően a fiatal Ann (Claire Danes) mosolya szinte észrevétlenül olvad át az idősebb Ann (Vanessa Redgrave) mosolyába, olyan hitelességgel, hogy a nézőtéren feltehetően senki számára sem megkérdőjelezhető többé, hogy ők valójában egy és ugyanaz a személy, különböző életkorokban.
Ha már színészi teljesítményről szólok, nem szabad említés nélkül hagyni, hogy Claire tökéletes Ann-t alakít, az általa játszott karakter félénksége, szégyenlőssége, visszafojtott szenvedélyessége fantasztikusan tükröződik játékában, például első találkozásánál Harris-szel, vagy Lila számára ajándéknak szánt ének előadása közben.
Buddy-val közös tánca az esküvőt megelőző készülődés közepette pedig nagyon emberi jelenet, magába sűríti mindazt a felszabadultságot, féktelenséget, amelyet Ann csakis egy régi és nagyon közeli barát társaságában élhet meg, mutat ki.
Koltai saját bevallása szerint is a természet önálló főszerepet játszik a filmben. Pados Gyula különlegesen vágott képi felvételei, a természet és az időjárás rezdülései, változásai aláfestik, megszemélyesítik a történet alakulásának egyes epizódjait, a szereplők érzelmi állapotait.
Az Este, mint oly sokszor elhangzott a különböző sajtótájékoztatókon, önálló alkotás független a könyvtől. A film történetvezetése teljességgel más, mint a könyvé, és az eredeti mű hangsúlyai sok esetben eltolódnak.
Véleményem szerint Cunningham, mint az Órák írója, és bizonyos értelemben Virginia Woolf követője, tökéletesen alkalmas az idősíkok elcsúsztatásán és gondolatok szabad áramlásán alapuló Susan Minot könyv forgatókönyvvé alakítására, hiszen ő maga is magas fokon műveli e műfaji sajátosságokra építkező írást.
Miért is érdemes még elmennünk a moziba? Az Este, ahogy Koltai fogalmazta, igazi embermese, amely szól az emberi döntések fontosságáról, a döntések elodázásának következményeiről, a szülő-gyermek kapcsolat nehézségeiről, és egyedülállóan különleges, felbecsülhetetlen értékéről.
Az Este valóban egészen más közönséget céloz meg, mint Koltai első rendezése, a Sorstalanság.
Míg ez utóbbi rétegfilmként is értelmezhető, az Este az amerikai szókimondástól, felnagyított érzelmektől, a picit túlhangsúlyozott mondanivalótól nem mentes, talán túl nőies, de mégis egy csipetnyi kelet-európai távolságtartással, és kis humorral is fűszerezett film.
Kapcsolódó írásunk:Susan Minot: Este