Főkép

Nem tehetek róla, de nagyon tetszenek a spanyol festő, Luis Royo képei. Majd mindegyiken csábos hölgyek pózolnak, általában hiányos öltözetben, felfedve bájos idomaikat, miközben mindig van a kompozíciókban valami fantasztikus elem. Vagy egy bestia, vagy a hősnő visel szarvakat, szárnyakat, stb., vagy a háttér utal a távoli jövőre, avagy fantasy világra, esetleg fegyverek utalnak a kompozíciót övező világ vadságára. Szóval a csajszikban van nőies kecsesség, brutalitás, pusztulás – valami egyéni, amitől messziről felismerhető, azonosítható alkotójuk.

Többnyire könyvborítókon láthatjuk viszont ezeket a festményeket, de rendszeresen jelennek meg albumai, amit nem elég egyszer megnézni, ugyanis annál jóval részletgazdagabbak, illetve mindig van mit újraértelmezni rajtuk. Ki az áldozat, ki a bajnok – ez nem is mindig olyan egyértelmű nála. Ráadásul előszeretettel használ sötét színeket, melyek ha lehet, még jobban felerősítik a képekből áradó komor hangulatot.

A mostani Moorcock kötet, az Örökkévaló Bajnok trilógia (ami egyes vélemények szerint időközben hét regényre nőtte ki magát) befejező része is Royo festménnyel ékeskedik. Bájos és gyönyörű. Oké, hogy az első és utolsó között két tucat év telt el (1962-1986), miközben Michael Moorcock folyamatosan alkotott, és ez idő alatt nem csak íráskészsége gyarapodott, hanem multiverzumos világképe is fejlődött.

De ez a könyv nem csupán ezért érdekes és fontos, mert harmadik a sorban, hanem például azért is, mert van egy sora, még ha nem is szó szerint, de felkerült a zenei slágerlistákra: „Mi vagyunk a veteránjai ezernyi pszichés háborúnak.”
No nem önmagában, hanem nagylemezként. Történt mindez 1981-ben, amikor az író és az énekes (Eric Bloom) összeállt, megírták a „Veteran of the Psychic Wars” című számot, ami aztán felkerült a Blue Öyster Cult 1981-es Fire of Unknown Origin lemezére.

Ez még nem minden, hiszen ekkor készült el a magyar ésszel jobbára felfoghatatlan hivatkozásokat tartalmazó rajzfilm (ez volt a Heavy Metal – feliratos DVD formában idehaza is megjelent), aminek egyik betétdala pont ez a szám lett. A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy a duplalemezes soundtrack csak rock és metal zenéket tartalmaz.

Az egyébként fogós szerzeményt (szerepel a BÖC 1982-es Extraterrestrial Live névre keresztelt koncertalbumán is, de szerintem a stúdió változat a jobb) később Ozzy Osbourne is feldolgozta (pár kevésbé ismert csoportosulással egyetemben). Nos, miután elmondtam mindent, ami a könyv egy soráról eszembe jutott (egyszer muszáj lesz BÖC albumról írnom), lássuk a maradékot.

Ami egyszerűen zseniális. Ha nem tudnám, hogy Moorcock még mindig ír, akkor az életmű egyik legjobb pillanatának mondanám. Megtestesül benne az a filozófiai mélység, ami jellemző fantasy regényeire. A szereplők nem restek moralizálni Jó és Gonosz, akarom mondani Rend és Káosz közötti ellentétről, zsarnokok felemelkedésének okairól, miként ferdítik az elvetemültek igazsággá a hazugságot, kötelességről és még sok egyébről.

Tudatosan cselekszenek, ami még hangsúlyosabbá teszi tetteiket, döntéseiket.

Természetesen szó sincs okoskodó példázatról, Moorcock nem feledkezik meg a cselekményről sem. Miközben hőse, az Örökkévaló Bajnok időben elveszett szerelmét keresi, teljesíti a rászabott küldetést (minek végén jutalommal kecsegteti a Rend képviselője), s nyomában hullahegyek magasodnak – kard nem marad szárazon utána. Ja igen, a korábban elátkozott fegyvert ismét fontos szerepet kap, s menet közben értelmet nyert a kötet címe is.

Korábban már említettem, milyen hanyag eleganciával kezeli Moorcock a különféle létsíkokat (világokat, vagy nevezzük, ahogy akarjuk), valamint az ott élő értelmes lényeket. Szárnyaló képzelete kimeríthetetlennek tűnő módon alkot tájat és fajokat, melyeken csak a káosz kreatúráinak torz formái tesznek túl.

A világok összekapcsolásával ezúttal ha lehet, tovább megy egy lépéssel, mivel nem rest ezt összekötni az 1930-as évek Európájával. Egyszerűen zseniális ötlet, miként használja fel az egyik jól ismert diktátort, no meg annak „közismert” vonzódását a misztikus/mágikus szertartásokhoz, ereklyékhez.

Maradjunk a kötelező darab címkénél.

A szerző magyarul eddig megjelent kötetei:*
A Bika és a Dárda (The Bull and the Spear)
Corum kardjai (The Swords of Corum)
Harcikutya (The War Hound and the World’s Pain)
Fekete folyosó (The Black Corridor)
Melnibonéi Elric (Elric of Melniboné)
Az Igazgyöngy Erődje (Fortress of Pearl)
Az Örökkévaló Bajnok (The Eternal Champion)
Gloriána, avagy a kielégítetlen királynő (Gloriana; or the Unfulfill`d Queen)
Obszidián Főnix (Phoenix in Obsidian)
Sárkány a kardban (Dragon in the Sword)
Város az őszi csillagok alatt(The City in the Autumn Stars)

*Lehetséges, hogy a felsorolás nem teljes, és semmiképpen sem tükröz időrendiséget.