Koncert: Wendigo – 2007. szeptember 2., Millenáris Park

Wendigo koncertre mindig jó menni, ezért aztán nem volt kérdés, hogy a World Cyber Games 2007 nevű rendezvény megkoronázásául beígért fellépésen ott a helyem.
Már a korábbi programok is ígéretesen hangzottak, így a cyber szépségverseny bemutatóján is megjelentünk, de amit ott láttunk (és főleg az eredményhirdetés tudatában), azt inkább hagyjuk is!
Mivel különösebben a játékversenyek és a szabadtéri aerobic sem kötött le különösebben, a fennmaradó idő lightos sörözéssel telt. Aztán BZ viccesre vett műsorvezetésével a végső eredményhirdetések és díjkiosztások is gyorsan lementek, és jöhetett végre az igazi metal koncert!

A Let it Out-tal indító buli óriási lendülettel vette kezdetét, legalábbis a zenekar részéről. A koncert kezdetével megcsappant közönség láthatóan zavarban volt a kissé szokatlan helyszín, színpad, kamerák, biztonságiak jelenléte és úgy általában a körülmények miatt.
BZ próbálta menteni a helyzetet és mindenkit felszólított, hogy cseréljen helyet a színpad előtt felsorakoztatott székekkel és zúzzon rendesen, ami nagyrészt be is jött.

A kicsit torz és tömény hangzás ellenére a hangulat már az elejétől nagyon jó volt, ahogy az általában lenni szokott.
Eszembe is jutott, hogy ennek a bandának mindig jó érzés ott lenni élő bemutatóin, merthogy mindenki olyan lelkesedéssel és jókedvvel játszik, hogy öröm őket nézni, és ezt a lelkesedést sikeresen képesek átragasztani a közönségre is.

Mindenki mosollyal az arcán játszik, BZ pedig remek frontember, aki a közönséget is bevonja a showba, és egy pillanatra sem hagyja leülni a hangulatot.
Jelen esetben külön dicséret illeti, amiért az egész napos konferálás és bizonyára fárasztó műsorvezetés után 100%-os erőbedobással és hibátlanul vezényelte le még a koncertet is!

Sajnálatos módon nem sok más zenekarra jellemző ez a fajta pozitív hozzáállás, holott azért nem szabadna ám elfelejtenünk, hogy a zenekarok sikerét bizony nem a kritikusok, hanem a rajongók kitartása és szeretete biztosítja.
Na ezzel itt nincs itt gond, mert a fiúkban láthatólag megvan a kellő alázat és tisztelet a publikummal szemben.

Persze a fene megette az egészet, ha nincsenek olyan nagyszerű dalaik, mint pl. a „Broken”, a „Disconnected”, a „Thousand Voices”, a „Butterfly”, a „Sangre de Dios”, az „Entropia”, a kiváló Madonna-féle „Frozen” átirat és még sorolhatnám.
Megvan bennük az erő, kellően dallamosak és groove-osak, megjegyezhetőek, szerethetőek és élőben ütnek igazán. Mindig reménykedem, hogy egyszer nagy kedvencemet, a „Two As One”-t is hallhatom tőlük egy ilyen fellépés során!

Ismerve az együttest, egyáltalán nem meglepő, hogy ismét egy jó estét sikerült eltölteni a színpad előtt.
Külön öröm volt, hogy ezen a nem mindennapi helyszínen sikerült megbotránkoztatni annyi embert, és bár nekem is visszavett a kedvemből a túl steril „koncertterem", abszolút nem bántam meg, hogy ott voltam.