FőképKicsit csalós a cím, mivel alapvetően nem Indiana Jones társaságában bóklászunk régen eltűnt kincses városok nyomában, hanem napjaink régészetével, annak nevesebb eredményeivel ismerkedhetünk meg a MI MICSODA sorozat 97. kötetében.

Bármennyire is furcsa, de az archeológia, vagy ahogy magyarul mondjuk, régészet, nem rendelkezik komoly múlttal. A XVIII. századtól számítjuk létezését, egészen pontosan Johann Joachim Winckelmann (1717. december 9. – 1768. június 8.) itáliai ténykedésétől. Nem csak Herculaneum szakszerű régészeti leírását köszönhetjük neki, hanem akkoriban újszerű látásmódja miatt nem csupán értelmezni tudta az ókori leleteket, hanem képes volt a megfelelő korba helyezni azokat.

Korábban ugyanis a földből előkerült szobrok és más kincsek Európa uralkodóinak udvarába és tehetős gyűjtők birtokába kerültek, s azon kívül, hogy régiek, túl sokat nem törődtek velük. Aztán jött Heinrich Schliemann, aki megtalálta Tróját, és ezzel végképp bebizonyította, tudományos alapon végzett ásatásokkal komoly eredmények érhetők el.

Rainer Crummenerl könyvében nem csupán ismerteti napjaink régészeinek módszereit az ásatásokon és a laboratóriumokban, hanem a jelenlegi szakosodásokat is felsorolja.
Ezek a következők:
Klasszikus (ókori görög és római)
Keresztény (i.sz. 4. és 15 század közötti időszak)
Elő-ázsiai (görög és római korig)
Egyiptomi
Ősrégészet
Latin-amerikai régészet (spanyol hódításig)

Ez alapján mondjuk nem tudom hova kell besorolni a Honfoglalás kori kutatást, de szerencsére ez nem az én gondom. Nem tekinthetjük önállónak, de mindenképpen speciális területtel foglalkozik az ipari, a városi, a légi, és a víz alatti régészet.

A címben említett, a közös emlékezetből kikerült városokra csak a kötet második felében kerül sor, de akkor akkurátusan sorra veszi a régészek által kiásott ősi településeket, melyek újrafelfedezése nem csupán az emberiség történelmének jobb megismerését teszi lehetővé, hanem az archeológia fejlődését is példázza.

A sumér városok (Uruk, Ur) vagy Babilon már a bibliában is szerepelnek, miként a legrégibb városok közé tartozó Jerikó is. Ellenben Çatal Hüyük kimaradt ebből az egyetemes krónikából, pedig ötezres lélekszámával mindenképpen nagynak számított – úgy kilencezer évvel ezelőtt. Azon persze vitatkoznak, mennyire tekinthetjük városnak (nem voltak utcái és vagyoni elkülönülésnek sincs nyoma), de ez mit sem változtat jelentőségén.

De szóba kerül Petra, a nabateusok legfontosabb városa, miként a korábban említett Herculaneum és Pompei, vagy a legjobb állapotban megmaradt római város, Leptis Magna – ami homokkal borítottan rejtezett több mint ezer évig, hogy aztán olasz régészek kiásták az épen maradt épületeket. Természetesen nem maradnak ki a felsorolásból az olmékok, maják, inkák, aztékok városai sem. No meg Ankor és Angkor Wat sem.

Meglátásom szerint a legizgalmasabb fejezet a végére maradt – ebben a víz alatti régészetről esik szó, és arról, miként kutatják Egyiptom partvidékén az ősi városok (Herakleion, Kanopusz, Alexandria) titkait.

A terjedelemhez képest korrekt munkával van dolgunk, ami zavarbaejtően ontja az információkat – akárcsak a szerző korábbi könyvei.

Ajánlott irodalom:
Bernhard Jacobi: Templomok és paloták
C. W. Ceram: A régészet regénye
Christian Jacq: A Tutanhamon-ügy