FőképIsmét volt melegvíz a zuhanyzóban. A vége az lesz ennek, hogy nagyon elkapatnak bennünket és ha egyszer netán 30 fok alá esik a vízhőmérséklet, jaj lesz a fűtőknek. Azért jó dolog a melegvíz, maradjon csak így a következő tizenöt évre.

Fürdés után, meló előtt legjobb dolog bevágni egy sört a szomszédokkal. El is kocogtunk gyorsan megnézni a Guiness rekorddöntőket és persze meginni az első korsót. Ezután meg egyértelmű volt, hogy csocsóval folytatjuk az Arany Ászoknál. A „standard” asztalokon kívül van még kétszemélyes és hatszemélyes is. Mi a hatosra neveztünk be. Fergeteges partit toltunk rémhosszú középpálya-játékkal és egy-két villámgóllal tarkítva.

A móka után jött a meló, így persze megint csak hét felé szabadultam. Z úrékkal a Világzeneire kocogtunk a SKAtelites koncertjére. A helyszínen összefutottam gyermekkori barátommal K úrral, akivel szinte csak idekint találkozom. Miközben a banda megismertetett ska alapjaival, mi megbeszéltük az élet dolgait, miközben szorgosan fogyasztottuk a söröket, borokat. Z úrék hamar leléptek, azt hitték nagyobb lesz a buli. Ha a buli nem is volt nagy, a tömeg viszont hatalmas. Megint nem lehetett az úton közlekedni, csak lépésben, vagy még úgy se. Így viszonylag korán indultuk K úrral megboldogult ifjúságunk egyik kedvencének koncertjére.

Természetesen a Madnessről van szó, akik apait-anyait beleadtak. Minden pöpecül szólt, szinte minden sláger megvolt, mi pedig végigtáncoltuk az egész koncertet, két angol fiatallal karöltve. A végére csavarni lehette a pólóinkból a vizet. Madness után összekaptam Z urat és elindultunk a Hammer felé. Ez később végzetesnek bizony.

A metálon elkaptuk a Superbutt-ot, akiket nem nagyon ismerek, de a produkciójuk után minden elismerésem az övét, lezúztak minket rendesen. A bökkenő csak az volt, hogy a koncert közben elkezdett szakadni az eső. Először azt hittem csak valami egyszerű esőcskével állunk szemben. Amikor még a Subscribe alatt is szakadt, akkor már megrettentem.

A Subscribe a megszokott formát túlteljesítve, atomütős-zúzos anyaggal lépett a színpadra. A tömeg egy emberré válva ugrálta/pogózta végig a koncertet, aminek a hangosításával már megint problémáim voltak. Nem vagyok egy „hangos” ember, de nem hiszem el, hogy ne lehetne normálisan megcsinálni a hangosítást. A Kiscsillagnak sikerült. Igaz kisebb a sátor, de így a harmadik évezredben, számomra ez egy állandóan visszatérő rejtély marad.

A Subscribe után már csak egy dolog maradt hátra, valahogy visszajutni a sátorba úgy, hogy csak kicsit ázzak el. Na, ez persze nem sikerült, úgyhogy csuromvíz cuccban, bokáig sáros cipővel landoltam a bázisunkon és hajtottam álomra a fejem.