FőképElőször az Op. 4 no. 6-os versenyművet hallottam életemben Handel kétkötetnyi orgona concertóiból. Marisa Robles hárfajátékával. Sokat elárul a darabról, hogy a hangszerváltás semmit nem vont le a mű értékéből, sőt, ha lehetséges, talán még hozzá is tett valamennyit.

Barokk zene, különösen pedig az önmagától és másoktól egyaránt sokat kölcsönző Handel esetében nem meglepő, hogy egy kompozíciót a lehetőségekhez, előadókhoz igazítva átír, áthangszerel valaki.
Elég J. S. Bach csembalóversenyeire gondolni, melyek közül nem egy
„közönséges” átirat. Annál érdekesebb az a hangnemi egységesség, amit Handel az orgonaversenyeinél alkalmazott.

Az opus 4 teljes egészében a B-dúr körül forog - vagy az alaphangnemben, vagy a domináns F-dúrban, vagy a párhuzamos g-mollban szólalnak meg a számomra inkább a zeneszerző szonátáinak, mintsem a klasszikusnak tekinthető barokk concertók hangulatát idéző dallamok.

A helyenként J. S. Bach zenekari szvitjeire emlékeztető opus 7 némileg változatosabb, hiszen ebben a gyűjteményben egy-egy A-dúr és d-moll darab is megtalálható, négy concertóban ennek ellenére továbbra is a B-dúr, no meg párhuzamos mollja uralkodik.

Személyes kedvencem az Op. 7 no 5. második, Andante tétele, egy passacaglia-szerű, ostinato basszus feletti improvizáció, mely éppoly csodálatos, éppoly lenyűgöző, akár Pachelbel híres kánonja.
Mi több, e tételt akár tökéletes példázatául is vehetjük a billentyűs-virtuózként is hírnevet szerzett Handel kompozíciós technikájának: a többnyire csak a szerkezetet felvázoló, a rögtönzésnek jelentős teret adó, fantáziaszerű zenei megfogalmazásnak.

A felvétel nem tartogat különösebb meglepetéseket, pusztán nagyszerű. Harnoncourt a tőle megszokott magas színvonalon, kottahűen és kiegyensúlyozottan dirigál, a Concentus Musicus megszólalása lágyabb, összesimítottabb a radikális régizenés együttesekénél, ugyanakkor egyenesebb, ornamentikájában visszafogottabb a romantikus hagyományú zenekarokénál.
Tachezi ugyancsak túlzásoktól mentesen, értő módon szólaltatja meg hangszerét; kadenciái és improvizációi minden tekintetben illenek és méltóak Handel muzsikájához.

Az Apex sorozatban újrakiadott két Handel-opusz tehát ismételten jó választás a gyűjteményét kiváló és olcsó lemezekkel bővíteni vágyó zenekedvelőnek. A Warner újabb piros pontot érdemel.

Előadók:
Herbert Tachezi - orgona

Concentus Musicus Wien
Nikolaus Harnoncourt - karmester

A lemezen elhangzó számok listája:
CD 1
1-4. Op. 7 no. 1, B-dúr (HWV 306)
5-8. Op. 7 no. 2, A-dúr (HWV 307)
9-12. Op. 7 no. 3, B-dúr (HWV 308)
13-16. Op. 7 no. 4, d-moll (HWV 309)
17-20. Op. 7 no. 5, g-moll (HWV 310)

CD 2
1-3. Op. 7 no. 6, B-dúr (HWV 311)
4-7. Op. 4 no. 1, g-moll (HWV 289)
8-11. Op. 4 no. 2, B-dúr (HWV 290)
12-15. Op. 4 no. 3, g-moll (HWV 291)
16-19. Op. 4 no. 4, F-dúr (HWV 292)
20-23. Op. 4 no. 5, F-dúr (HWV 293)
24-26. Op. 4 no. 6, B-dúr (HWV 294)