FőképÚgy tűnik, honfitársaink közül egyre többen képesek olyan alkalmazotti múltat felmutatni, amely valamelyik hazánkban működő multicéghez köthető.
Nemrégiben írtam Lőrincz Zsolt Multi című könyvéről, s most íme, itt egy újabb próbálkozás, ami megpróbálja visszaadni azt a hangulatot, amit akkor érez az ember, amikor cége továbbképzésre, átszervezésre, folyamategyszerűsítésre szánja el magát.

Mivel a felső vezetés szerint házon belül nincs erre alkalmas ember, külső céget vonnak be a projektbe, hogy a profik belsősökkel megerősítve kitaláljanak valami újat.
Az érintettek feledhetetlen heteket töltenek el együtt, s tulajdonképpen az egyén szempontjából nincs különösebb jelentősége a végeredménynek, legalábbis egy év múlva már a kutya sem fog bennünket ezért megdicsérni.
Az élmény ellenben tartós és legalább annyira izgalmas, mint saját vállalatunk értelmes és tenni vágyással megáldott hasonszőrű egyedeivel munkaidőben beszélgetni napokon át.

A „bennfentes” mosolyával olvastam végig a könyvet, hiszen az itt bemutatott tanácsadó tevékenységgel már találkoztam pár alkalommal munkás életemben, és a munkaidőben eltöltött időm legjobb pillanataiként tartom számon a különböző céllal szervezett összejöveteleket.

Ezért aztán tapasztalataim alapján az itt leírtak teljes mértékben megállják a helyüket (sajnos ez igaz a kapcsolatrendszer fontosságára is). A történet első fele (nagyjából) ezen zárt világ bemutatásával telik el, pályázatokkal terhelt hétköznapok váltakoznak vezetői megbeszélésekkel, céges pletykálkodással.

Mielőtt azonban ráunnánk az ilyen mulatságra, váltunk, és az egész cégen belüli hangulat háttérbe szorul, hogy a luxuskörülmények között bekövetkezett halálos baleset kerüljön előtérbe.
Amiről hamarosan kiderül, nem is balesett volt, miként a tanúvallomások némelyike sem állja ki az ellenőrzés próbáját.
Ekkor lép színre korunk ritkaságszámba menő, éppen ezért védett élőlénye, az okos, fiatal rendőrtiszt, aki munkájánál fogva a rend és a törvény betartásán, az igazság kiderítésén ügyködik.

Önmagában egyik történetszál sem jelent nagy újdonságot, ellenben a kettő ötvözése kellő eredetiséget eredményez, amolyan jellegzetesen magyarnak tűnő mesét (elvégre ez másutt biztosan nem történhetne meg).

Kapcsolódó írás:Lőrincz Zsolt: Multi