FőképSzociológia tanulmányt olvasni halandó embernek sosem volt leányálom. Nem elriasztani akarom a leendő olvasókat, de attól függetlenül, hogy a könyv a széles közönséget célozza, mégis nehéz olvasmány.
Megértése mindenféleképpen feltételez az átlagosnál kicsit átfogóbb, mélyebb történelmi ismereteket az 1945 utáni magyarországi viszonyokról, a Rákosi-rendszerről, a Kádár-korszakról.

Huszár Tibor egy szerteágazó kutatás eredményeiből és több, a téma bizonyos részeit érintő dolgozat alapján állította össze könyvét, amely megpróbálja elénk tárni a nómenklatúra tagjainak hátterét.
Mielőtt valaki egyéni sorsokban gondolkodna, ki kell ábrándítanom. Nem az egyén áll a középpontban, hanem az a megközelítőleg 2500-3000 embert számláló kör, akik a nómenklatúra tagjai voltak. (A létszám többször változott a szocialista korszakban, adott pártvezetői, vagy párthatározat alapján.)

Erről a pár ezer emberről tudhatunk meg különböző statisztikai adatokat. Feltérképezésre kerül iskolai végzettségük, átlagéletkoruk, kinevezéseik.
Ez persze így önmagában mérhetetlenül „száraz anyag” lenne, Huszár Tibor azonban elmagyarázza minden meghatározó esemény (a Rajk-per, ’56, a Kádár-rendszer konszolidációs folyamata, reformerek és neosztálinisták a ’70-es évek elején, stb.) hatását a nómenklatúrára, ezekből levonja a szükséges következtetéseket.
Némely esetben talán minimális iróniával megfűszerezve tárja elénk a szocialista vezetés hibás következtetéseit, melyek értelemszerűen hibás döntéseket eredményeztek, és megmutatja ezek hatását az új „elitre”.

Számos – számomra néha megdöbbentő – adat és következtetés kerül a felszínre. Pl.: a nómenklatúrában szinte csak természetes fluktuáció volt, bekerülni csak „kihalás” útján lehetett.
Külön fejezet foglalkozik az erőszakszervezetek elemzésével (HM, BM), melynek eredménye szintén számos furcsaságot, érdekességet hoz a felszínre (pl.: mennyire voltak iskolázottak/iskolázatlanok a fegyveres testületek vezetői).

Hogy önmagamnak kicsit ellentmondjak: a könyv függelékében felsorolásra kerülnek 1956-1989 között az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, rövid életrajzzal. Itt tetten érhető az egyén, de megint csak megdöbbentő, elszomorító információkhoz juthatunk.
Maga a Függelék egyébként meglehetősen vaskos; cirka negyven oldalon taglalja az MSZMP PB tagjait és a KB-titkárokat (Központi Bizottság).

Huszár Tibor könyve mind szakmai, mind az egyszeri ember szempontjából hiánypótló. A rendszerváltásig maga a rendszer akadályozta ilyen információk kikerülését a nómenklatúrán kívülre; utána pedig nem adódott lehetőség ilyen jellegű kutatásra. Egészen mostanáig.