FőképKérem szépen, haladunk. Nem nyílegyenesen ugyan, időnként vargabetűkre kerül sor, de egyértelműen előre pörgetjük képzeletbeli naptárunkat, közelről figyelve a Belső Szféra sorsát.
A jelenlegi helyzet némileg zűrös, mivel korábbi kedvenc figurám, a pozitív hős szerepét betöltő Victor Ian Steiner-Davion rokoni ármánykodás következtében távozott a politikai porondról, és bizonytalan ideig a Komsztár kötelékében ténykedik tovább.

Ebben a válságos helyzetben (a „trónbitorló” még nem tudta megszilárdítani hatalmát, és a többi államban is vannak problémák) még jobban érvényesül az ókori mondás, kenyeret és cirkuszt a népnek (cserébe fogja be a száját).
Mivel az éhezés már régóta nem szerepel az esti híradóban, nem marad más hátra, mint véres látványosságokkal szórakoztatni a tömegeket.
A távoli jövőben azonban a harcok nem olajos bőrű gladiátorok között zajlanak, hanem a háznagyságú csatamechek között. Aréna helyett egy egész bolygó szolgál színteréül a látványosságoknak – ez a Solaris VII néven ismert planéta.

A sorozat kedvelői korábban már jártak errefelé, hiszen Michael A. Stackpole hármas remeke (Harcos trilógia) itt játszódott, amikor Justin Xiang Allard egy politikai cselszövés okán renegát harcosként küzdött. Aki szemtanúja volt teljesítményének, sokáig emlékezni fog rá.

Időközben eltelt pár év, a világ is nagyot fordult, de ami még fontosabb, a korábban szórakoztató és feszültséglevezető szerepet betöltő játékokat halálos kór támadta meg – az emberi nagyravágyás.
Valaki a háttérből mesterkedik, és mivel alaposan ismeri a helyi viszonyokat, a véres összecsapások az arénából kikerülnek az utcákra.

Ebbe a rendkívüli helyzetbe kerül félig akaratán kívül a játékok következő bajnokjelöltje: Michael „viharos” Searcy, a hadseregből gyávaság vádja miatt távozott mechharcos. Úgy érzi, ha megmutatja mire képes a vezérlőfülkében ülve, akkor nem pusztán dicsőséget szerez magának, hanem lehetőséget az újrakezdésre.
Szép terv, csak előbb még az odáig vezető utat élje túl – no meg a polgárháborúra hajazó ellenségeskedést.

Loren L. Coleman (1947) továbbra is kerüli a klánokat (ebbe a regényébe érdemileg csak egyetlen bukott klánharcos fért bele), ellenben szemlátomást otthon érzi magát a Belső Szféra kulisszái között.
Remélem azért egyeztetett valakivel az általános haladási irányt illetően, és az események a számomra is megnyugtató végkifejlet felé tartanak.

Eddig a Battletech sorozat alábbi könyveiről írtunk:
Kerenszkij vére trilógia
Michael A. Stackpole: Halálos örökség
Michael A. Stackpole: A vér szava
Michael A. Stackpole: Elveszett sors

Michael A. Stackpole: Farkastörvény
Michael A. Stackpole: Veszélyes feladat
Michael A. Stackpole: Született harcosok
Michael A. Stackpole: Sötét ármány

Jáde Főnix trilógia
Robert Thurston: A klán törvénye
Robert Thurston: Vérnév
Robert Thurston: Sólyomgárda

Harcos trilógia
Michael A. Stackpole: En Garde
Michael A. Stackpole: Riposte
Michael A. Stackpole: Coupé

A klánok alkonya sorozat
Blaine Lee Pardoe: A kivonulás útja
Michael A. Stackpole: Kényszerszövetség
Thomas S. Gressman: Vadászok
Robert Thurston: Szabadszülött
Thomas S. Gressman: Kard és tűz
Thomas S. Gressman: A háború árnyai
Michael A. Stackpole: A pusztítás hercege
Robert Thurston: A Sólyom felemelkedése

A Szürke Halál légió trilógia
William H. Keith, Jr: Mennydörgés
William H. Keith, Jr: Zsoldoscsillag
William H. Keith, Jr: A dicsőség ára

A Kapellán megoldás sorozat
Loren L. Coleman: A becsvágy hálójában
Loren L. Coleman: Harcmezők

Robert N. Charette: A határvidék farkasai
Donald G. Phillips: A csillagok ura
Loren L. Coleman: A győzelem illúziója
Blaine Lee Pardoe: Hősi nagyság
Loren L. Coleman: Gyulladáspont
Loren L. Coleman: Hazafiak és zsarnokok

A felsorolás nem minden esetben követi az időrendet.

A Kiadó oldala: Beholder Kiadó