Főkép

Az estét a francia Lyzanxia indította, kábé kevés és kábé lelkes embernek. Az énekes megfeszített nyakkal, zord fejjel üvöltött az arcunkba, szó szerint, hiszen nem mindig ragaszkodott a színpadi jelenléthez.
Annyira nem volt büntető, de persze lagymatagnak abszolút nem mondanám. A végére egészen belejött mindenki a dolgába és már széles vigyorral hallgatta végig a Snap együttes „The Power” című számának átiratát.

Utánuk a Municipal Waste következett. Sokat elmond róluk, hogy The Art of Partying címmel fognak lemezt kiadni. Igazi old school thrash-t játszottak, amolyan bulizós módon.
Ez azt jelenti, hogy szörfsegédeszközöket dobtak közénk, és sörrel itatták a közönséget. Ők határozottabban egy lazább, de gyorsabb felfogásban játszottak, amit erősen díjazott a lassan telni látszó terem.

Elöl kellemes kis pogó alakult a bátrakból, erősekből és józanokból. Volt pogó kör is, meg néhányan komolyan azt hitték, hogy a tömeg majd megtartja őket.
Az együttes egy tagja (elfelejtettem sajnos, hogy melyikük) aznap ünnepelte a születésnapját, gondolom ez volt az oka a színpadon is eluralkodó jókedvnek. Ránk is simán átragadt, mondanom sem kell.

Mintegy a produkció fénypontjaként, mintegy bepillantást hagyva a zseni agyába, egy Bush ellenes számukat játszották el gyorsan, gyorsabban, meg lassabban. Ez nekem húsz másodperc alatt nem jött le, de poénnak viszont jó volt.
Az egész koncert olyan volt, mintha a Slayer-ék, Cannibal Corpse hallgatás közben jól berúgtak, és utána koncerteztek volna. A buli kellemesen beindult.

Utánuk következett a The Haunted. Na ők abszolút komolyan gondolták. Felmentek a színpadra, és lezúzták a fejünket. Mondanom sem kell, hogy eddigre már nagyjából megtelt a terem, a tűkre vigyázni kellett.
Habár láttam Municipal Waste pólókat, gondolom, azért majd’ mindenki miattuk jött. Gyakorlatilag az egész közönség üvöltötte a számokat, ugrálás, tombolás, pogó, légszomj.

Peter Dolving, az énekes, nem nagyon erőltette a közönségkapcsolatos dolgot az elején, de idővel meggondolta magát, a végén, már szinte figyelt ránk.
Az elején is persze, de gondolom ő nem kifejezetten egy enterténer típus (az első két együttes kifejezetten poénra vette néhol, és ez a különbség erősen érződött ).
Ettől még foglalkozott a közönséggel, de, amikor már ő is szórakozott, szerintem, akkor volt az igazi. Ez egy pillanatig sem okozott problémát, én abszolút jó szórakoztam már az elején is a többiekkel együtt.

A Haunted-on az látszódott, hogy azért jöttek, hogy öljenek. Az ilyen „de szép város Budapest”, „hú de jók vagytok” dumák csak terelésnek vannak.
Ezeknek egy pillanatig sem szabad bedőlni, mert csak amikor elkezdenek játszani, akkor mutatják meg, mit is gondolnak. Nagyon robbanékony, energikus koncertet adtak, nagyobb színpadon is megállják a helyüket szerintem.