Darren Shan: Áldozat
Írta: Galgóczi Tamás | 2007. 05. 10.
Akinek még nem lenne egyértelmű, az most végleg leszámolhat a 12-es karikával, az Áldozat ugyanis inkább 16-ost vagy 18-as érdemel. Ezt nem csak a vérbő (szó szerint értendő) történet alapján mondom, hanem bizony témáját tekintve is messze túlmutat bármely ifjúsági regényen.
Az mindenestre biztos, hogy aki Rudyard Kipling, Robert Louis Stevenson, Henry Rider Haggard vagy J. K. Rowling irányából érkezik, ijesztő élményben részesül. Aki viszont Stephen King vagy Clive Barker felől közelít, az igazán kellemes olvasnivalót kap kézbe.
Előzetesen arra számítottam, hogy a következő páros számú kötetben (vagyis a negyedikben) visszatérünk Kernel Fleck életéhez. Nos nem így történt, hiszen számomra váratlan módon Darren Shan (született: 1972. július 2.) megállítja a történetet, és a múltba néz. Méghozzá jó messzire.
Hiszen nagyjából másfélezer évvel korábban kezdődik a sorozat negyedik kötete, amikor még a kelták lakták az ír szigetet, és a kereszténység még csak terjedőben volt közöttük. Amikor még démonok sétafikáltak az éjszakában…
Egyáltalán hogy kerül az Áldozat ide?
Darren Shan az alábbi magyarázattal szolgál a miértekre: 2002 februárjában ismerkedett meg londoni barátnőjével (Helen Basini).
Nem sokkal később Bas meglátogatta Shant Írországban, és mint tudatlan angol, nem csak a rokonokra és barátokra volt kíváncsi, hanem az országra is. Ennek köszönhetően bejárták a környéket, ami nem csak Bes számára volt hasznos, hanem váratlan módon alkotó energiákat szabadított fel az íróban.
Mondjuk nem egészen értem, hogy a békés, zöldben gazdag táj miként eredményezett démonhordákat – de mivel annyi minden érthetetlen számomra ebben a világban, ezen már nem is csodálkozom.
Szóval Shan nagyjából a vámpír-ciklus végével egy időben megírta a történetet, ami akkor még szóló regénynek tűnt (bár szerepel benne Vész herceg), és az eredeti elképzelés szerint valami démonokkal foglalkozó sorozat részét képezte – erősen homályos kapcsolódási pontokon keresztül.
Aztán ugye elkezdődött Grubbs Grady fémjelezte sorozat, ami ugyebár a XXI. században játszódik – ami jelentősen csökkentette az ősi kelták szereplési lehetőségét.
De nem azért tartja magát meseszövőnek (storyweaver), hogy veszni hagyjon egy remek sztorit – így aztán az eredetileg tervezett kétkötetes epizód helyett (ami vélhetően az 5-6. rész lesz a sorozatban) elővette és újraírta az Áldozatot.
Ez a megoldás persze megint felvet pár kérdést – de Shan elmondása szerint a tizedik kötet végére minden kristálytiszta lesz. Ezzel a kijelentéssel meg ugyebár nem érdemes vitatkozni, csak türelmesen várjuk az évente megjelenő két folytatást.
Ezúttal (is) fény derül a családi átok eredetére, no meg arra is, miként ismerkedett meg Vész herceg a sakkozással.
Az mindenestre biztos, hogy aki Rudyard Kipling, Robert Louis Stevenson, Henry Rider Haggard vagy J. K. Rowling irányából érkezik, ijesztő élményben részesül. Aki viszont Stephen King vagy Clive Barker felől közelít, az igazán kellemes olvasnivalót kap kézbe.
Előzetesen arra számítottam, hogy a következő páros számú kötetben (vagyis a negyedikben) visszatérünk Kernel Fleck életéhez. Nos nem így történt, hiszen számomra váratlan módon Darren Shan (született: 1972. július 2.) megállítja a történetet, és a múltba néz. Méghozzá jó messzire.
Hiszen nagyjából másfélezer évvel korábban kezdődik a sorozat negyedik kötete, amikor még a kelták lakták az ír szigetet, és a kereszténység még csak terjedőben volt közöttük. Amikor még démonok sétafikáltak az éjszakában…
Egyáltalán hogy kerül az Áldozat ide?
Darren Shan az alábbi magyarázattal szolgál a miértekre: 2002 februárjában ismerkedett meg londoni barátnőjével (Helen Basini).
Nem sokkal később Bas meglátogatta Shant Írországban, és mint tudatlan angol, nem csak a rokonokra és barátokra volt kíváncsi, hanem az országra is. Ennek köszönhetően bejárták a környéket, ami nem csak Bes számára volt hasznos, hanem váratlan módon alkotó energiákat szabadított fel az íróban.
Mondjuk nem egészen értem, hogy a békés, zöldben gazdag táj miként eredményezett démonhordákat – de mivel annyi minden érthetetlen számomra ebben a világban, ezen már nem is csodálkozom.
Szóval Shan nagyjából a vámpír-ciklus végével egy időben megírta a történetet, ami akkor még szóló regénynek tűnt (bár szerepel benne Vész herceg), és az eredeti elképzelés szerint valami démonokkal foglalkozó sorozat részét képezte – erősen homályos kapcsolódási pontokon keresztül.
Aztán ugye elkezdődött Grubbs Grady fémjelezte sorozat, ami ugyebár a XXI. században játszódik – ami jelentősen csökkentette az ősi kelták szereplési lehetőségét.
De nem azért tartja magát meseszövőnek (storyweaver), hogy veszni hagyjon egy remek sztorit – így aztán az eredetileg tervezett kétkötetes epizód helyett (ami vélhetően az 5-6. rész lesz a sorozatban) elővette és újraírta az Áldozatot.
Ez a megoldás persze megint felvet pár kérdést – de Shan elmondása szerint a tizedik kötet végére minden kristálytiszta lesz. Ezzel a kijelentéssel meg ugyebár nem érdemes vitatkozni, csak türelmesen várjuk az évente megjelenő két folytatást.
Ezúttal (is) fény derül a családi átok eredetére, no meg arra is, miként ismerkedett meg Vész herceg a sakkozással.