FőképA maga módján ez az album a Blue Note klasszikus korszakának hattyúdala. A lemezcég húzónevei szétrebbentek.
Többen a CTI-hoz igazoltak (Freddie Hubbard, Stanley Turrentine), mások egészen új vizekre eveztek (Donald Byrd), néhányan az obskuritásba merültek (Duke Pearson, Hank Mobley, Big John Patton), páran meghaltak (Lee Morgan).
Horace Silver ugyan maradt a Blue Note-nál a lemezcég fennállásáig, de ez az albuma lezárt egy korszakot, a hard bop legfényesebb fejezetét.

Semmi különös nem történt, csak megváltozott a világ. A hard bop ment, a soul jazz és a funky jött. Persze Silver később belekóstolt egy kicsit a funkyba, de a következő lemezén (That Healin’ Feelin’) már ő is vokális dalokat vett fel, kicsit meglegyintette a hippy életérzés, és csak közel két és fél évtized elteltével készített ismét igazi, hard bop albumot.

Persze ez a lemez sem teljesen az, aminek látszik. Silvert nagyon megfogta a kor fiatal kultúrájának szelleme, a testvériségé, és eköré húzta fel az albumot.
Ugyan nem vokális lemezt készített, de azért a kísérőfüzetben olvashatóak a dalok „szövegei”, mintegy illusztrálva, miről is szólnak a nóták. (Zárójelben jegyzem meg, Silver a későbbiekben igyekezett bepótolni a vokális felvételek terén felhalmozott adósságát: sorra jelentek meg ilyen lemezei, amelyek, fájdalom, nem érik utol az instrumentális nóták színvonalát.)

Ő sem sejtette, és nem is tervezte, hogy a You Gotta Take A Little Love lesz a búcsú, nemcsak az övé, hanem egy generációé, hogy utat nyisson és engedjen egy újnak. Elég megnézni a lemez közreműködőit.
Trombitán nem más játszik, mint a Brecker Borthers egyik fele, Randy Brecker, a dobok mellett pedig az a Billy Cobham ül, akinek a neve egybeforrott a funkyval, a funk jazz-zel, a hetvenes évek uralkodó irányzatával.
(Egyben azt is érdemes megjegyezni, hogy ez volt az utolsó Horace Silver Quintet album, és ez is a korszak lezárását jelzi.)

A változásnak azonban vajmi kevés érdemi jele hallható az albumon. Itt alig van funky, soul jazz is csak nyomokban. Silver azt játssza, amit a legjobban tud: hard bopot. Keményet, feszeset, elevent, szellemeset és fűszereset.
A lemez címadó dala olyan lüktetve indul, mintha Silver most találta volna ki ezt a ragadós, ellenállhatatlan zakatolást. Brecker szólója is pattog, tökéletesen otthon van a stílusban, Cobham meg úgy adja az alapot, mint Philly Joe Jones.
Bennie Maupin tenorszaxofonon remekül veszi fel a ritmust, és Breckerrel közösen majdnem olyan pazarul szólnak, mint a legendás Blue Mitchell-Junior Cook felállás: szellősen, mégis erőteljesen fújnak, tempójuk hibátlan, szólóik mesteriek.

Silver nemcsak fiatal muzsikusokat vett maga mellé, hanem szellemiségében is nagyot nyitott. A blues mellett japán dallamok is felcsendülnek („The Risin’ Sun”), valamint a közel-keleti zene is kiemelt szerepet kap („The Belly Danger”).
Persze mindezt a jól megszokott hard bop köntösben. (Annyira ez sem újdonság tőle, hisz az édesapja a Zöldfoki-szigeteken született, és Silver ezt az örökséget büszkén viselte, ahogy az többek közt a The Cape Verdean Blues című albumon is hallható.)

Egyszóval minden itt van, amiért Silver kora legnagyobb hatású zongoristája és zeneszerzője. Egy remekbeszabott banda, lüktető, zakatoló nóták, isteni szólók, feszes ritmusok, ötlet, szellemesség, könnyedség, a zene határtalan élvezete és szeretete.
Silver nem adta fel. Nem azért ragaszkodott a hard bop alapjaihoz minden egyes lemezén, mert csak ezt tudja. Hanem azért, mert ezt tudja a legjobban.

Közreműködik:
Horace Silver – zongora
Randy Brecker – trombita, szárnykürt
Bennie Maupin – tenorszaxofon, fuvola
John Williams – basszus
Billy Cobham – dob

A lemezen elhangzó felvételek listája:
1. You Gotta Take A Little Love
2. The Rising’ Sun
3. It’s Time
4. Lovely’s Daughter
5. Down And Out
6. The Belly Danger
7. Brain Wave

Diszkográfia:
Horace Silver Trio & Art Blakey + Sabu (1952)
Horace Silver and the Jazz Messengers, Vol. 1 (1952)
Horace Silver Trio, Vol. 1: Spotlight on Drums (1952)
Horace Silver Trio, Vol. 2: Spotlight on Drums (1952)
Introducing the Horace Silver Trio (1953)
Horace Silver and the Jazz Messengers (1954)
Horace Silver and the Jazz Messengers, Vol. 2 (1955)
Silver’s Blue (1956)
Sterling Silver (1956)
6 Pieces of Silver (1956)
The Stylings of Silver (1957)
Further Explorations by the Horace Silver Quintet (1958)
Finger Poppin’ With the Horace Silver Quintet (1959)
Blowin’ the Blues Away (1959)
Horace-Scope (1960)
Doin’ the Thing (At the Village Gate) (1961)
The Tokyo Blues (1962)
Paris Blues (1962)
Silver’s Serenade (1963)
Senor Blues (1963)
Live (1964)
Song for My Father (1964)
Re-Entry (1965)
Natives Are Restless Tonight (1965)
The Cape Verdean Blues (1965)
The Jody Grind (1966)
Serenade to a Soul Sister (1968)
You Gotta Take a Little Love (1969)
That Healin’ Feelin’ (1970)
Total Response (Phase I) (1970)
In Pursuit of the 27th Man (1970)
Total Response (Phase II) (1970)
All (Phase III) (1972)
Silver ‘n Brass (1975)
Silver ‘n Wood (1975)
Silver ‘n Voices (1976)
Silver ‘n Percussion (1977)
Silver ‘n Strings Play the Music of the Spheres (1978)
Spiritualizing the Senses (1983)
There’s No Need to Struggle (1983)
Continuity of Spirit (1985)
On Tour [live] (1986)
Music to Ease Your Disease (1988)
It’s Got to Be Funky (1993)
Pencil Packin’ Papa (1994)
Hard Bop Grandpop (1986)
A Prescription for the Blues (1997)
Jazz Has a Sense of Humor (1999)
Quicksilver (2002)
Horace Silver Trio (2003)
Rockin’ With Rachmaninoff (2003)
Doodlin’ (2006)