FőképPályája kezdetén (vagyis nemzetközi áttörésekor) nagy tisztelője voltam Jean Michel Jarre-nak, és tulajdonképpen az egész szintetizátorzene mozgalomnak.
Na nem azért, mert hangszeres virtuozitásuk vetekedhetett volna a rock vagy a klasszikus zene legjobbjaival, hanem mert megtanították nekem, hogyan kell nyitott füllel hallgatni a muzsikát, s nem megriadni az esetleges újszerű megoldásoktól.

A Waiting for Cousteau-val azonban úgy érzem, lezárult egy korszak, és a francia hang-varázslónak azóta nem sikerült korszakosat alkotnia.
Habár a stílusirányzat hanyatlásának beköszöntekor talán még mindig szerencsésebb utat választott, mint görög sors- és pályatársa. Vangelis ugyanis kétes értékű filmzenékre pazarolta kétségbevonhatatlan tehetségét.

Ezért is ijesztett meg, hogy az új album, a Téo & Téa első két, vagyis inkább három száma inkább mutat rokonságot a divatos dance-hallokban hallható DJ-mixekkel, mint az elvontabb, elgondolkodtatóbb korai konceptalbumokkal.
Az is igaz azonban, hogy a „Beautiful Agony” játékos-vidám melódiatöredékei és effektusai már megmutatnak valamit a mester valódi kvalitásaiból, és mintegy átvezetnek a bizonyos vonásaiban klasszikus kamarazenére emlékeztető „Touch To Remember”-hez.

De nem is szabad túlzott elvárásokkal fogadni egy leáldozott birodalomból érkező követet. Sokkal inkább örülni kell annak, hogy a betagozódás és elsilányulás helyett Jarre legalább részben megtartotta saját karakterét, és a kommerszbe tett kirándulások nem általános irányváltást, csupán frissülést, újbóli feltöltődést jelentenek.

Ráadásul a lemezen akadnak azért egészen emlékezetes opuszok is, mint amilyen a kissé James Bond-os hangulatú „Partners In Crime 1”, a kísérletezgető, humoros „Gossip”, vagy a diszkósságában is a nagy korszakot idéző „Vintage”, és általánosságban megállapítható, hogy minél jobban előrehaladunk, annál mélyebb, izgalmasabb az anyag.
Mi több, a lemez a jarre-i hagyományokhoz híven tematikus album, egyetlen történetet mesél el nekünk a hangok félreérthetetlennek éppenséggel nem nevezhető, mégis szuggesztív nyelvén.

Még ma is tisztelem tehát a szintetizátor-muzsika e szimbolikusnak is tekinthető alakját, aki nélkül mindenképp kevesebb lennék, és kevesebbek lennénk sokan, ha azonban ma „kellene” megszeretnem tagadhatatlanul egyedi zenéjét, komoly bajban lennék.
Elsősorban nem is amiatt, mert „felhígultabb” stílusban alkot, hanem mert lehetetlenség lenne véletlenszerűen ráakadni a szintetizátorral, számítógéppel feljátszott, pocsékabbnál pocsékabb, vagy éppen átlagosan elviselhető albumok dömpingjében.

Előadó:
Jean Michel Jarre - billentyűs hangszerek, szintetizátor, dobprogram

Közreműködők:
Claude Samard - vonós hangszerelés, gitár, programozás
Francis Rimbert - billentyűs hangszerek, szintetizátor
Tim Hüfken - programozás, művészi együttműködés
Bertrand Lajudie - programozás
Anne Parillaud-Jarre - vokál

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Fresh News
2. Téo & Téa
3. Beautiful Agony
4. Touch To Remember
5. OK, Do It Fast
6. Partners In Crime 1
7. Partners In Crime 2
8. Chatterbox
9. In The Mood For You
10. Gossip
11. Vintage
12. Melancholic Rodeo
13. Téo & Téa 4:00 AM

Diszkográfia:
Deserted Palace (1972)
Oxygene (1976)
Equinox (1978)
Magnetic Fields (1981)
The Concerts in China (1982) élő
Zoolook (1984)
Rendez-Vous (1986)
In Concert Houston-Lyon (1987) élő
Revolutions (1988)
Jarre Live (1989) élő
Waiting for Cousteau (1990)
Images - The Best Of Jean Michel Jarre (1991) válogatás
Chronologie (1993)
Hong Kong (1994) élő
Oxygene 7-13 (1997)
Metamorphoses (2000)
Sessions 2000 (2002)
Geometry of Love (2003)
AERO (2004) válogatás
Live From Gdańsk (2005) élő
Live Printemps de Bourges 2002 (2006) élő
Téo & Téa (2007)
Oxygene (30th Anniversary Edition) (2007) DVD + CD