FőképA Borknagar lemezét hallgatni pont olyan, mint amikor az ember egy nyitott ajtón keresztül meglátja valamelyik Hell’s Angels tagot, amint grimaszolva azt figyeli a tükörben, hogy vajon mennyire ráncos a bőre, sőt, a végén, meglátva minket, még ránk is kacsint.

Először kicsit féltem a lemeztől, mert hallottam, hogy más lesz, ráadásul az MTV Unplugged is ritkán fogott meg. Mikor meghallgattam, megkönnyebbültem, hogy nem lett rossz, másodszorra, meg utána pedig már komolyan élveztem is a zenét.

Origin (eredet) címmel kiadni egy albumot mindenféleképpen bátor elképzelés, hiszen az emberek egy ilyen cím alapján magyarázatot várnak az együttes addigi munkájára. Nyilván, hiszen ezért készülnek az ilyen lemezek.
Itt van tehát az Origin, ami arra vállalkozott, hogy bemutassa, mi a progresszív epikus black metal (mások szerint epikus viking metal némi black-es beütéssel) képviselőjeként számon tartott norvég Borknagar zenéjének forrása. Ráadásul fuvolával, csellóval és hegedűvel.

Amikor először hallottam a Borknagarról éppen a Fintroll-lal jöttek volna koncertezni 2002-ben. Ki gondolta volna, hogy mindkettőjükkel (és szegény Windir-rel is, hiszen ők lettek volna a harmadik banda) ekkorát fordul a világ?
Nyilván nem csak én öregszem, ami azért némi vigaszt nyújt, amikor az ősz tincseimet számolgatom. Nos, elég annyi, hogy akkoriban még nem volt „clean vocals” felirat a közreműködők neve mellett.

Visszakanyarodok (izé, előre). Itt van egy félig-meddig akusztikus, félig-meddig folk által befolyásolt album a kezemben, Borknagar felirattal az elején.
Kilenc éneklős számban bizonygatják nekünk, hogy tudnak zenélni, énekelni, és dalokat írni. Ezeket tudtuk eddig is, úgyhogy nem túl meglepő egyik szám sem.
Tudnak zenélni, énekelni, dalokat írni. Lírai módon – én ezt másképp nevezném, de annyira mégsem érzelgős azért.

Az első szám („Earth Imaginery”) háromnegyed perc zenével indít, ezért én (nyilván ezért nem vagyok producer) felcserélném a második számmal, ami viszont kellemes felütéssel – már-már tempósan – kezdődik.
Talán azért, hogy némi lendületet adjon a lemeznek, ami a „White” és a „Cynosure” című számig tart, hogy utánuk kellemesen visszalassulhasson, számomra egy kissé érdektelenné is válik ezzel az utolsó három szám.

Viszont. A fuvola egészen drámai szólamai azért mindegyik dalt megmentik egy kicsit – nem szorul rá mindegyik, szerencsére. Gondolom, itt ütközik ki a komponista tehetség. Így egészen kellemes, persze nem korszakalkotó – nem is annak szánt – albumot hallgathatunk végig.

Az együttes tagjai:
Vintersorg – mindenféle ének
Oystein G. Brun – mindenféle gitár
Lars A. Nedland – mindenféle billentyűs hangszer és háttérvokál
Asgeir Mickelson – dob

Közreműködők:
Erik Tiwaz,
Steinar Ofsdal
Thomas Nilsson
Sareeta

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Earth Imaginery
2. Grains
3. Oceans Rise
4. Signs
5. White
6. Cynosure
7. The Human Nature
8. Acclimation
9. The Spirit of Nature

Diszkográfia:
Borknagar (1996)
The Olden Domain (1997)
The Archaic Course (1998)
Quintessence (2000)
Empiricism (2001)
Epic (2004)
Origin (2006)