FőképEgy regényt többnyire nem a borítójáért vesz meg az ember. A Szukits Kiadó keményfedeles újrakiadásai esetében azonban érdemes kivételt tenni, még akkor is, ha esetleg már régóta megvannak a rongyosra olvasott eredeti kiadások.
Hisz’ nem csupán a terminológia egységesedett, hanem az átfogó művészi koncepció is egészen kivételessé teszi a sorozatot, és annak külön-külön minden kötetét egyaránt.

A Dűne Káptalanház pedig felülmúl minden korábbi próbálkozást. Sallai Péter remekbe sikerült borítófestménye (a briliáns színharmóniáról felesleges áradoznom) tökéletesen kifejez mindent, amiről e regény szól.

A telikék szemű Tisztelendő Anya felsőbbrendűséget sugalló fejtartása éles ellentétben áll a narancsszínben izzó tekintetű Tisztelet Matrónájának acsarkodó arckifejezésével. És pontosan ez az az ellentét, aminek kibékítése nélkül a Rakis pusztulása után a két rendre, és valószínűleg az egész emberiségre is halál vár.
A fennmaradás másik záloga ugyanakkor a háttérben a dűnék fölé magasodó féreg, a fűszer és a benne megtestesülő politikai hatalom immár egyetlen biztos forrása.

A kibékülés kulcsa Murbella, a foglyul ejtett Tisztelet Matrónája, akit Darwi Odrade Főtisztelendő Anya tanít, készít fel a fűszeragóniára, hogy általa átadhassa a Bene Gesserit felbecsülhetetlen ajándékát, a belső kémiát, az anyagcserét szabályozni képes léttudatosságot, no meg a politikai rendszerek totalitárius formációkká merevedésének ellenszerét, a meglepetés, a kiszámíthatatlanság, a mintázatmentesség demokráciáját.

A Dűne Káptalanház a sorsszerűen alakuló események mellett, azokon túl, a politikai bölcselet gazdag tárháza, elmélkedés a hatalom felett.
És mint ilyen, legfeljebb érintőlegesen, egy fiktív univerzum részeként tekinthető tudományos fantasztikumnak, még akkor is, ha benne megtalálható a műfajtól megkövetelt újdonság: a macskák és emberek keresztezésével létrehozott futarok, vagy a titokzatos, kizárólag Duncan Idaho előtt megmutatkozó tachion-háló.

Pontosan ezek az elemek vetítik előre, kényszerítik ki a folytatást, melynek megírására Frank Herbertnek már nem adatott alkalma. Mindössze jegyzetek maradtak fenn a tervezett hetedik kötethez.

Mindezen túl a férgeket táncával irányító Sheeana szökési terve, melynek a Murbellától elszakadni kényszerülő Duncan, az egykori életének tudatára ébresztett Miles Teg-ghola, a véletlenül hozzájuk csapódott zsidó menekültek, és a renegát Tisztelendő Anyák is részét képezik, úgyszintén szinte kiált a folytatásért.
Hogy örülnünk kell-e a további kötetek megjelenésének, egyéni ízlés kérdése - nekem több okból is fontos és örömteli a Frank Herbert-örökös e tagadhatatlanul merész elhatározásának megvalósulása.

Annyi azonban bizonyos, hogy az eredeti Dűne-regényfolyam zárókötete önmagában is egészen pazar, elgondolkoztató remekmű, vitathatatlanul magas irodalmi színvonalú alkotás. A Szukits Kiadó gondozott újrakiadása pedig minden tekintetben méltó e mestermunka szellemiségéhez.